A kormányok többsége a gazdasági válság megfékezése érdekében fiskális szigort hirdetett. Írország példája azonban arra enged következtetni, hogy a megszorítások tovább súlyosbíthatják a bajokat.

„Írország már két éve kiadáscsökkentő intézkedésekkel és adóemeléssel reagált a válságra. A pénzpiacok a fejlett ipari országok kormányai közül egyre többet kényszeríthetnek olyan megszorításokra, mint amilyeneket Írország korábban bevezetett” – olvassuk a New York Timesban.

A lassan két éve tartó gazdasági válság magyarázata és a recesszióból kivezető út jobb- és baloldal számára egyaránt ideológiai kérdés. A baloldal viszont a keynesiánus receptet részesíti előnyben, vagyis növelné az állami szerepvállalást a gazdaság ösztönzése és a piac megregulázása érdekében. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász épp a minap fejtette ki, hogy a megszorítások helyett inkább anticiklikus, keresletélénkítő intézkedésekkel lehetne életet lehelni a gazdaságba. Az eladósodás miatti aggodalom rossz tanácsadó, hiszen a fiskális szigor csak elmélyítené a recessziót. Rövid távon legfontosabb a keresletélénkítés és a munkahelyteremtés, a hiánycsökkentés pedig csak hosszú távon lehetséges.

A jobboldal általában az állami túlköltekezést okolja, és kiadáscsökkentéssel próbálná kivezetni a világot a válságból. Hasonló véleményre jutottak a G20-ak is legutóbbi csúcstalálkozójukon. Nem meglepő, hogy Krugman javaslata is éles kritikát váltott ki a fiskális szigor híveiből.

Az ír példa viszont mintha inkább a baloldali közgazdászokat igazolná: a sokkterápia nem élesztette újra a gazdaságot. Bár az Európai Központi Bank alaptalannak nevezi a félelmeket, amelyek szerint a megszorítások stagnálást okozhatnak, a Kelta Tigris, az egykori bezzegország gazdasági teljesítménye mégis arra utal, hogy a kiadáscsökkentés tovább mélyíti a válságot. A drámai megszorítások hatására az ír gazdaság tavaly 7,1 százalékkal zsugorodott, miközben a munkanélküliség 13 százalékra emelkedett.

Valójában azonban az ír kormány, másokhoz hasonlóan először költekezéssel kezelte a válságot. Emiatt fokozódott az állam adóssága, és a kormány nem a válság enyhítése érdekében adta a fejét megszorításra, hanem azért, hogy ne nőjön tovább az adósság. Igaz, hogy ez árt a gazdaságnak, de még mindig kevésbé, mint az államcsőd.