Teherán nem hajlandó együttműködni a nemzetközi közösséggel, és nem mond le az urándúsításról. A diplomáciai eszközök lassan elfogynak. Ismét napirendre került az Irán elleni amerikai és izraeli csapás lehetősége, amelynek következményei kiszámíthatatlanok.

„Valószínűtlen, hogy Irán enged a nemzetközi nyomásnak, és felfüggeszti az urándúsítást. Az amerikai csapással kapcsolatos felvetések egyelőre csak spekulációk, az azonban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy végjátékhoz közeledik a 2002 óta tartó huzavona” – írja Ephraim Asculai és Emily B. Landau biztonságpolitikai szakértő a Jerusalem Postban.

Bár Barack Obama amerikai elnök korábban többször kijelentette, hogy tárgyalásos úton kívánja rendezni az iráni atomprogram ügyét, az elmúlt félév során egyre több jel mutat arra, hogy az Egyesült Államok komolyan foglalkozik az iszlám köztársaság elleni katonai csapás lehetőségével, miután bebizonyosodott, hogy Irán a nemzetközi szankciók ellenére sem hajlik az együttműködésre, és tovább folytatja az urándúsítást.

Obama a múlt héten annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Izrael nem indítana támadást Irán ellen Washington jóváhagyása nélkül, de hozzátette: az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy Teherán atomhatalommá váljon. „Biztosíthatom önöket, hogy minden lehetőséget számba veszünk” – mondta az amerikai elnök.

Robert Gates hadügyminiszter, aki 2008-ban még elzárkózott a „több szempontból is katasztrofális következményekkel járó” katonai beavatkozás lehetőségétől, június végén azt mondta, hogy az atomhatalommá váló Iránt aligha lehetne megfékezni. Minden bizonnyal arra utalt, hogy Teherán kiszorítaná Washingtont a térségből. Leon Panetta, a CIA igazgatója pedig elismerte, hogy az amerikai hadvezetés számol a katonai akció lehetőségével.

Elemzők szerint azonban nem csak pragmatikus reálpolitikai érvek szólnak a fegyveres beavatkozás mellett. Obama elnök népszerűsége minden bizonnyal tovább csökkenne, ha hagyná atomhatalommá válni Iránt. Az alapvetően pacifista amerikai elnök legfontosabb geopolitikai tervei is dugába dőlnének: a nemzeti szuverenitás eszméje megerősödne, és az atomfegyvermentes világra vonatkozó álma sem valósulhatna meg.

A nemzetközi hangulat is egyre inkább kedvez a katonai fellépésnek. A térségbeli arab országok is növekvő aggodalommal figyelik az iráni atomprogram előrehaladtát. Egyes hírek szerint akár Izraellel is összefognának az iszlám köztársaság megfékezése érdekében. A Time magazin állítja, hogy már konkrét tervek is készültek a célzott támadásokról.

Továbbra is kétséges azonban, hogy sikerülhet-e rakétákkal felszámolni az iráni atomlétesítményeket. Teherán ugyanis részben sűrűn lakott területekre, részben bombabiztos földalatti bázisokra telepítette az uráncentrifugákat.

Az Irán elleni esetleges katonai csapás geopolitikai szempontból is súlyos következményekkel járhat – figyelmeztet Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai elemzője. Irán aligha hagyná ellencsapás nélkül a támadást.

Az amerikai Brookings Intézet néhány hónapja készült szimulációja szerint Teherán minden bizonnyal rakétatámadást intézne Izrael ellen. Valószínű, hogy szélsőséges szövetségesei, a Hamász és a Hezbollah is tűz alá vennék a zsidó államot. Sőt, elképzelhető, hogy Irán az Izrael szövetségesének tekintett Szaúd-Arábia olajfinomítóira is csapást mérne. A Brookings elemzése szerint az iráni ellencsapás kormányválságot idézne elő Izraelben, a gazdaság leállna, a Hezbollah és a Hamász rakétái elől százezrek menekülnének Haifából és Tel-Avivból. Izrael kénytelen lenne csapást mérni a Hezbollahra is. Az egyre súlyosabb regionális konfliktus miatt pedig az Egyesült Államok újabb csapatokat kényszerülne a térségbe küldeni.