Alig egy éve működik az iszlámellenes és nacionalista Angol Védelmi Szövetség, de máris sok ezer embert mozgósít az interneten és az utcákon egyaránt. Baloldali szervezetek tévesen nevezik fasisztának, s a szokásos antifasiszta ellenszer hatástalan vele szemben.

„Az iszlamizmus létező veszély, s ha vele szemben szélsőségesekre hagyjuk a védekezést, akkor eleve kudarcra ítéljük magunkat” – írja Ben Gidley a Dissent magazinban.

Az Angol Védelmi Szövetség (English Defence League – EDL) 2009 tavaszán jelent meg a brit városok utcáin, s nyomban Skóciában és Walesben is helyi védelmi szövetség alakult. A mozgalom látványos utcai masírozással adta jelét iszlámellenes érzelmeinek, de ennél világosabb politikai elképzeléseknek nem adta jelét.

Antifasiszta szervezetek siettek nácinak bélyegezni az új mozgalmat, és ellentüntetéseket szerveztek. Némi zavart keltett soraikban, hogy az EDL-nek zsidó tagozata is alakult, s ez állítólag támogatta az Izrael-párti szolidaritási tüntetést, amelyet a Cionista Liga szervezett a gázai tengeri segélyszállítmány miatt kirobbant halálos kimenetelű tengeri incidens után.

Az EDL nem egységes szervezet, van egy öltönyös és egy bakancsos vonulata. Az öltönyös leginkább az interneten működik, és jól megfér az agresszívan iszlámellenes nyugatbarát, multikultúra-ellenes áramlatokkal, amelyek Európa-szerte burjánzásnak indultak. Fő megjelenési terepük néhány weboldal, mint amilyen a Gates of Vienna, de a virtuális világon túl a való világban is megjelenik, olyan csoportok alakjában, mint amilyen az általában szélsőjobboldalinak tartott Kölnért mozgalom. Az öltönyösöket nem a faj, hanem a kultúra gerjeszti indulatra. Egyes csoportjaik mélyen vallásosak, s ezen az alapon állnak szemben az iszlámmal, más csoportjaik viszont harcos ateisták, és azért. Egyesek nagyon is konzervatívok, mások azért antiiszlamisták, mert az iszlám nem ismeri el a melegek és a nők egyenjogúságát. Nem illik rájuk a fasiszta jelző, mert a faji gondolat nem jellemzi őket, nem követnek bonyolult összeesküvés-elméleteket, sem misztikus, bizarr eszméket, továbbá nincs karizmatikus vezérük.

A másik vonulat, a bakancsosoké, a futball-huliganizmusból táplálkozik. Ők azok, akik kihívóan csattogtatják bakancsaikat az utcán, s akik erős vonzalmat éreznek az erőszak iránt. Erős bennük az idegenellenesség, s van hajlamuk a fajgyűlöletre is, de újabban fekete bőrűek is megjelentek soraikban. Más szóval az idegenellenesség, a bevándorló-ellenesség fontosabb nekik, mint a fajgyűlölet. Az EDL attól indult virágzásnak, hogy iszlám tüntetők sértegetni kezdték az Afganisztánból hazatérő katonákat. Emiatt a nyomokban fellelhető antiszemita vonások Izrael-barát megnyilvánulásoknak adták át helyüket, de nem valamiféle rokonszenvből, hanem csak azért, mert a bakancsosok úgy érzik, hogy az izraeli zászlót lobogtatva okozhatják a legnagyobb bosszúságot a muszlimoknak.

A két vonulat együttélése magában hordja egy későbbi belső konfliktus csíráját. Közben a már összesen másfélmillió szavazó támogatását bíró két radikális jobboldali párt is próbálkozik az EDL tömegbázisának megnyerésével. Így ma még nem tudni, hogyan alakul majd az új mozgalom jövője. Egyelőre vannak jelek, amelyek az erőszak eszkalációjára engednek következtetni. A muzulmán közösségeket irritálja a bakancsosok felvonulása, és válaszul maguk is erőszakra hajlamos csoportosulásokat szerveznek.

Gidley megjegyzi, hogy az EDL a liberálisok áldozatának érzi és hirdeti magát, ezért minden elfojtási, betiltási, oszlatási kísérlet csak erősítené mítoszát a követői körében. Rövidtávon az EDL-problémára tehát nincs megoldás. Hosszabb távon viszont van. A mérsékeltebb erőknek kell felvenniük a harcot az iszlamista veszéllyel, hogy az EDL célközönsége előtt legalább is megnyíljon a választás lehetősége.