A zsidó állam leghangosabb kritikusai nem egyenlő mércével mérnek. De a holland–angol író odáig helyesli a bírálatot, hogy Izraelen is számon kérjék a nyugati demokráciákra vonatkozó erkölcsi elvárásokat.
„Sokkal több moszlim hal meg moszlim keze által, mint izraeli vagy amerikai fegyverektől. Ezek az életek azonban mintha kevésbé számítanának, mint az Izrael által kioltottak” – olvassuk Ian Buruma holland–angol politikai író cikkét a Project Syndicate portálon.
Buruma előszeretettel foglalkozik a Közel-Kelettel és az antiszemitizmussal. Legújabb cikkében a tragikus, kilenc halálos áldozatot szedő gázai tengeri incidens körüli vitákról ír. Elismeri, hogy az izraeli hadsereg fellépése indokolatlanul brutális volt, de túlzásnak tartja Erdogan török elnök szavait, amelyek szerint az „emberiség lelkiismerete ellen elkövetett” akció „történelmi fordulópontot” jelent.
Izrael sosem követett el tömeges mészárlást, nem úgy, mint példának okáért Hafez al-Asszad egykori szír elnök 1982-ben, amikor leszámolt a Moszlim Testvériség húszezer tagjával. Statisztikák szerint az iszlám terroristák áldozatai is főként moszlimok. A nemzetközi közvéleményben azonban mégsem ezek, hanem elsősorban a Nagy Sátán közel-keleti végvárának tekintett Izrael által végrehajtott, néhány áldozattal járó akciók keltenek visszhangot.
Buruma szerint az Izrael-ellenes kirohanások többsége kettős mércével mér. A nyugati kritikusok heves reakciója mögött ugyanis az áll, hogy Izraelt demokráciának tekintik, ezért sokkal szigorúbb elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben, mint például a zsidó államnál lényegesen brutálisabb afrikai és ázsiai diktatórikus rezsimekkel szemben. „Izrael bizonyos értelemben bóknak is tekintheti, hogy normális demokráciák mércéjével ítélik meg.” Az már nem bók azonban, hogy a nyugati baloldali kritikusok a szegény és elmaradott régiót gyarmatosító fejlett országnak tekintik.
Az angol–holland író óvatosan utal arra is, hogy az Izrael kritikusait válogatás nélkül antiszemitának bélyegzők viszont mintha nem lennének hajlandók a nyugati demokráciák mércéjét alkalmazni országukkal és kormányukkal szemben. „Azok is kettős mércét alkalmaznak, akik arra hivatkozva próbálják menteni Izraelt, hogy a zsidó állam a nácik által elkövetett tömeggyilkosságok áldozatainak örököse.”
Pedig Izrael alapítói modern államot szerettek volna létrehozni, amely nem áldozatokból áll, hanem képes megvédeni a területén élő zsidókat. Márpedig a fejlett demokráciáknak azt is tudomásul kell venniük, hogy szigorúbb erkölcsi megítélés alá esnek, mint a diktatúrák.