Téves a közkeletű hiedelem, hogy a pénzügyi válságot a globalizáció és a túlzottan szabad piac okozta. Éppen a politika és a pénzvilág romlott összefonódása miatt alakult ki a válság. Orvoslása tehát nem remélhető a politika további túlterjeszkedésétől.

„A pénzügyi válságnak egy és ugyanaz volt az oka az Egyesült Államokban és Európában: a politika elfajulása” – kezdi Francesco Giavazzi liberális milánói közgazdász professzor a Corriere della Serában a leszámolást azzal a manapság uralkodó felfogással, amely szerint nagyobb állami szerepvállalásra van szükség a gazdaságban, ha el akarjuk kerülni az újabb válságokat.

Az Egyesült Államokban a politika lehetővé tette, hogy a Wall Streetről érkezzen a választási kampánypénzek java. Ennek révén a pénzvilág képessé vált a tevékenységét szabályozó előírások befolyásolására. Közben a kormány úgy kívánta népszerűségét növelni, hogy otthonteremtési lehetőséget nyújtott a szegényebb rétegeknek is. Ennek érdekében sürgette, hogy a bankok nyakló nélkül bocsássanak ki jelzáloghiteleket: hadd valósítsák meg akár a friss bevándorlók is az amerikai álmot. A bankvezetőknek lehetővé tették, hogy rövid távú nyereség-kimutatás alapján hatalmas prémiumokat vegyenek fel, s így nekik sem állt érdekükben, hogy bankjuk stabilitása felett őrködjenek.

Németországban más volt a rendszer, de szintén a politika és a pénzvilág összefonódása okozta a bajt. A szövetségi állam tartományai kedvezményes hiteleket követeltek ki a helyi vállalatok számára a takarékpénztáraktól, amelyeknek a tartomány a fő részvényese. Igen ám, de a tartományi vezetés aztán a költségvetési egyenleg javítása érdekében egyúttal nagy összegű osztalékra is igényt tartott. Emiatt a bankvezetők kockázatos papírokba fektették a pénzt, például görög kötvényekbe és amerikai ingatlanjegyekbe.

Nemrégiben az európai bankok körében sztressztesztet végeztek, és azok a pénzintézetek, amelyek elbuktak, mert kiderült, hogy negatív fordulat esetén nem volna elegendő tőkéjük, mind állami tulajdonban vannak. Az állami tulajdon baj esetén nem teszi lehetővé a szükséges tőkebevonást, hiszen az privatizációval volna egyenértékű.

Aki tehát azt állítja, hogy a piaci túlzások, vagy a globalizáció okozta a válságot, alighanem abban érdekelt, hogy a politikai turpisságokra ne derüljön fény. Már csak azért is, mert éppen a globalizáció révén kezd éledezni az európai gazdaság. India, Kína és Brazília gazdasága ugyanis tovább nő, és Európának ezért van hová exportálnia termékeit.

Közben az Egyesült Államokban megreformálják a pénzügyi piacokat, és korlátozni igyekeznek a túlzott kockázatvállalást, de a végrehajtási szabályok kidolgozása egyelőre végeláthatatlan huzavonába torkollott. De legalább a SEC, a pénzügyi felügyelet élére szigorú elnököt állítottak. Olaszországban viszont menesztették ugyan a bankfelügyelet régi elnökét, de az új kinevezése késik. A válság előidézésében aktívabb a politika, mint amikor az igazán fontos intézkedéseket kellene meghozni.