A nők olcsóbban ihatnak az éjszakai lokálokban – döntött New Yorkban a fellebbviteli bíróság. A férfiak egyenjogúságáért küzdő ügyvéd a Legfelsőbb Bírósághoz fordul. A női jogok szakírója megalázónak tartja, hogy a bárok csaléteknek használják a nőket.

„Biztos, hogy sokan áldomást isznak majd az ítélet örömére, de nekem sehogyan sem sikerül a nők ügyének győzelmét látnom benne” – kommentálja Tracy Clark-Flory a Salon webmagazinban a New York-i fellebbviteli bíróság döntését. Roy Den Hollander New York-i ügyvéd, aki magát a férfi egyenjogúság harcosának tekinti, pert indított több éjszakai lokál ellen, amiért nővendégeiknek kedvezményes áron szolgálják fel az italt. Arra hivatkozott, hogy az alkotmány tiltja a nemek megkülönböztetését a gazdasági életben. A bírót nem hatotta meg, hogy Hollander szerint így a férfiak pénzét a női pénztárcákba szivattyúzzák át, és még gúnyolódott is rajta: „Így kell döntenünk, bár belátjuk, hogy mint a felperes mondta, eljön az idő, amikor majd csak a Wall Street moguljai fogják tudni megfizetni az éjszakai italt.”

Bármilyen jól szórakozhatott is az ügyön a New York-i tárgyalás hallgatósága, a világ sok ilyen keresetet látott már, és látott olyan bíróságot is szép számmal, amely nem utasította el. Igaz, nem az Egyesült Államokban, hanem Svédországban. Mint a Metazin is beszámolt róla, a svéd igazságszolgáltatás nem engedi meg, hogy a nők ingyen látogathassák az olyan szórakozóhelyeket, ahol a férfiaknak belépőjegyet kell váltaniuk, és a különféle intézményeknek még ennél sokkal komolytalanabbnak látszó ügyekben sem derogál, hogy az egyenlő bánásmódnak még a látszatára is kínosan ügyeljenek.

Maga Roy Den Hollander sem áll meg az éjszakai lokáloknál. Egykori egyetemét, a Columbiát is perbe hívta, amiért nőtudományi kurzust hirdet minden tanévben, férfitudományit viszont nem.

Ha azt hinnők ezután, hogy nincs humora, hát tévednénk. Humorérzék dolgában nem maradt el a bíró mögött, aki New Yorkban elutasította keresetét. Amikor megkérdezték, mennyi esélyt ad annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság majd neki ad igazat, így válaszolt: „Akkorát, amekkorát annak, hogy egy csinos fiatal hölgy kifizeti a vacsorámat.”

A Salon cikkírója viszont nem látja ilyen szórakoztatónak az ügyet. Csak éppen nem a férfiakat tartja sértett félnek, hanem a csalinak használt nőket. Világos ugyanis, hogy a nők azért ihatnak olcsóbban, mert akkor többen lesznek, s ha többen lesznek, akkor több lesz a férfi vendég. A nők szempontjából „olyasmi ez, mintha beleegyeznénk, hogy egy ismeretlen férfi meghívjon egy italra: a figyelmünket, az időnket fizeti meg”. Ez a szerep igazán nem illik bele a feminista világképbe – állapítja meg Tracy Clark-Flory, és furcsállja, hogy a feminista szervezetek hallgatnak.