Németország a 19. században néhány évtized alatt felzárkózott Franciaország és Anglia mellé: elmaradott agrárországból vezető ipari társadalommá vált. A gazdaságtörténész szerint ez elsősorban a szerzői jogok hiányának tudható be.

„Sokan gondolják, hogy a szerzői jogok a virágzó könyvpiac garanciái, hiszen csak az írók motivációjához elengedhetetlen, hogy szerzői jogaikat védje a törvény. Egy nemrég elkészült történeti összevetés azonban egészen más eredményre jut” – olvassuk a Spiegel magazinban Eckhard Höffner gazdaságtörténész A szerzői jog története és természete című, nyáron megjelent könyvéről.

A közkeletű vélekedések szerint az innováció és a technikai fejlődés elképzelhetetlen szerzői és szabadalmi jogok nélkül, hiszen ki kezdene hosszú és költséges kutatásba, ha nem remélne pénzt az esetleges felfedezésből.

Höffner könyvében a 19. századi német szabályozást veti össze a kortárs angol és francia törvényekkel. A német területeken gyakorlatilag nem létezett egységes és hatékonyan érvényesíthető szerzői jogi korlátozás, Angliában és Franciaországban viszont a jogokat megszerző kiadók monopolhelyzetbe kerültek.

A szerzői jog fogalmát már az 1710-es évek óta törvényben rögzítő Angliában mindössze ezer, az alulszabályozott német területeken viszont 14 ezer könyv jelent meg évente, ami népességarányosan alig marad el a mai adatoktól. Ráadásul a 19. század közepén kiadott művek többsége természettudományos értekezés volt. Mivel Németországban a kiadók nem fizettek szerzői jogdíjakat, a tudományos felfedezések is megjelentek mindenki számára megfizethető, olcsó kiadásban, és így a felfedezések gyakorlati alkalmazása gyorsan megtörtént. Angliában és Franciaországban csak a tehetősebb rétegek jutottak hozzá a tudáshoz.

Az eredmény: Németország elmaradott mezőgazdasági államból néhány évtized leforgása alatt fejlett ipari országgá vált. A gyors növekedés után aztán angol mintára itt is bevezették a szerzői jogi szabályozást. A német ipar az után is sokáig gyors ütemben fejlődött. Az utóbbi évtizedekben viszont lassult a fejlődés, a szerző és a recenzor mégis egyaránt tartózkodik attól, hogy a szerzői jogok eltörlését javasolja.