Sokan gondolják, hogy az iszlám törvénykezés minden esetben a nők elnyomását szolgálja. Az amerikai jogász arra hívja fel a figyelmet, hogy a nők némi körültekintéssel jogaik és érdekeik védelmére is használhatják az iszlám jogot.

„Zainab esete nem változtat a tényen, hogy az évszázadok óta kizárólag férfiak által értelmezett iszlám törvények a moszlim országokban rabszolgasorba kényszerítik a nőket. De arra azért rávilágít, hogy a változáshoz nem a vallás és a jog szétválasztására van szükség, hanem inkább a vallási törvények olyan újraértelmezésére, amelynek segítségével a nők jogaik érvényesítésére használhatják a korábban elnyomásukra szolgáló előírásokat” – olvassuk Rafia Zakaria pakisztáni származású amerikai jogász fejtegetését a Guernica webmagazinban.

A saría, az iszlám törvénykezés kapcsán sokaknak a nőket elnyomó szokások jutnak eszébe. Nem is alaptalanul, hiszen az iszlám jog elsősorban a férfiaknak kedvez, ami ellentétes a nyugati joggyakorlattal. Oklahoma államban néhány hét múlva népszavazást rendeznek, ahol a választók egyebek között alkotmányba iktathatják, hogy az állam bíróságai nem vehetik figyelembe a saríát. Elsősorban preventív és szimbolikus döntésről van szó, bár egy másik államban már előfordult, hogy az elsőfokú bíróság az iszlám vallási szokásokra hivatkozva nem adott helyt a megerőszakolt és bántalmazott korábbi feleség távoltartási kérvényének.

Zakaria nem vitatja, hogy a saría általában a nők elnyomását szolgálja, de arra figyelmeztet, hogy néha az iszlám jog is felhasználható a lányok és az asszonyok védelmében. Ez még a házassági szerződésekre is igaz. Zakaria kislányként nagynénje példáján maga is megtapasztalhatta, hogy Pakisztánban a házassági szerződés tulajdonképpen a férj előjogainak szentesítése: lehetővé teszi számára a többnejűséget, és válás esetén neki ítéli a családi vagyont.

Most azonban egy időben közelebbi példára hivatkozik. A konzervatív családban nevelkedett jordániai Zainab a házasság után Amerikába költözött. Férje hamarosan megcsalta, megerőszakolta, majd néhány hónap múlva az utcára tette. A fiatal nő a bírósághoz fordult, ám a női egyenjogúságra épülő amerikai törvények értelmében nem számíthatott sem tartásdíjra, sem vagyonmegosztásra. A saría alapján kötött házassági szerződés viszont kifejezetten előnyös feltéteket szabott a feleség számára: kimondta a többnejűség tilalmát, és azt is, hogy válás esetén a férj köteles jelentős tartásdíjat fizetni.

Zakaria szerint mindebből az következik, hogy igenis van jövője az iszlám feminizmusnak, és lehet a saría alapján is olyan megállapodásokat kötni, amelyek a nőknek kedveznek.

Más kérdés, hogy még ha sikerül is tető alá hozni a nők számára előnyös szerződéseket, érvényre juttatásukra aligha van esély Pakisztánban. Amerikában pedig nem kell külön szerződés a poligámiáról való lemondáshoz és az arányos vagyoni megosztáshoz.