Éppen elég baj, ha rasszista, iszlámellenes párt támogatása kell a kormányzáshoz. Az sem bíztató, ha törvény tiltja az iszlám elítélését. A kettő együtt viszont már akkora ellentmondás, amiből nem látni a kiutat. Márpedig ez a helyzet Hollandiában.
„A mindig is liberális Hollandia ma Európa kísérleti laboratóriuma, és be kell látnunk, hogy az eddigi kísérletek eredményei nem sok jóval kecsegtetnek” – írja Lluís Bassets, a madridi El País főszerkesztő-helyettese Holland szerencsétlenségek című blogbejegyzésében.
Merthogy Hollandiát egyszerre két szerencsétlenség is sújtja: a kormányzás és a törvényhozás nem működik a szélsőjobboldal támogatása nélkül, illetve korlátozzák a véleményszabadságot, nehogy a polgárok egy részének vallásos meggyőződésén sérelem essék. Mindkét szerencsétlenség szoros kapcsolatban áll az iszlámellenes kirohanásairól elhíresült Geert Wildersszel és Szabadságpártjával, amely kívülről támogatja a mérsékelt pártok kisebbségi kormányát. A szélsőjobboldali pártvezér bíróság előtt áll, amiért a Korán betiltását szorgalmazza, márpedig a törvény tiltja az iszlám becsmérlését.
Önmagában is veszedelmes és romboló hatású, hogy demokratikus és civilizált pártok egy olyan politikai erőtől függjenek, amely a bevándorlás-ellenességre és az egyik vallással való harcra specializálódik. De hogy büntetendő legyen, ha valaki veszedelmesnek minősít egy vallást, ami pedig más vallások esetében is sokakkal előfordul, az csak súlyosbítja a helyzetet. Mert az a társadalom, amely egyszerre eltűri ezt a két szerencsétlenséget, olyan ellentmondásba kergeti magát, amelyből senki sem jön ki jól. A józan ész szerint képtelenség lenne, hogy egy kormánypárt véleménye büntetendő legyen. Illetve az is képtelenség, hogy egy demokráciában a kormány közelébe engedjék az olyan pártot, amely programjában büntetendő elveket hirdet.
Ez az ellentmondás persze nem állna fenn, ha a társadalom, ahogy elvárható lenne, a két szerencsétlenség egyikét sem tűrné el. Hogy mégis eltűri, az arra mutat, hogy ez a nemrég még stabil és boldog társadalom nehezen birkózik meg a bevándorlás folyamatával, s ami ezzel egyet jelent: a jövővel.
Azért Hollandiában is ismerik ezeket az érveket, és ennél bonyolultabbnak ítélik a helyzetet. Mint a Metazinban is olvasható volt, alapos vita folyt a véleményszabadság határairól, és a konzervatív-liberális erők is úgy döntöttek, hogy nem helyes, ha a szólásszabadság egészen korlátlan. Például a holokauszttagadás tilalmát is fenntartják, nemcsak az iszlám gyalázásának tilalmát, mégpedig azzal a felkiáltással, hogy „liberálisok vagyunk, de ami sok, az sok”.