Az internetes adatgyűjtő cégek már nemcsak vásárlási szokásainkról és anyagi helyzetünkről, hanem vallási és politikai szimpátiánkról is listákat állítanak össze. Az amerikai kampánystábok megpróbálják kihasználni a lehetőséget.
„A New Hampshire-i előválasztásokat megelőző hetekben Linda Twombly postafiókját elöntötték Jim Bender republikánus szenátorjelölt hirdetései. Nem véletlenül. A RapLeaf online adatgyűjtő cég ugyanis konzervatív elkötelezettségű, vallásos és környezetvédő eszmékkel szimpatizáló polgárként azonosította” – olvassuk a Wall Street Journalben.
Mint arról a Metazin is beszámolt, egyre több cég gyűjti az internetes felhasználók adatait. Az online marketingcégek többsége csak olvasási és fogyasztási szokásainkra kíváncsi, hogy aztán érdeklődési körünkhöz igazodó, személyre szabott hirdetéseket jelenítsen meg.
Már az is súlyos adatvédelmi aggályokat vetett fel, hogy a marketingcégek által összegyűjtött adatok segítségével a felhasználó könnyen azonosítható. A RapLeaf azonban nem is nagyon ad az anonimitásra: a felhasználók nevét és e-mail címét is tárolja. Bár a cég üzleti szabályzatában azt ígéri, hogy a személyes adatokat nem adja tovább, a Wall Street Journal oknyomozásából kiderül, hogy erre is volt példa. A cég adatbázisa alapján amerikaiak millióinak vagyoni helyzetére, vallási nézeteire, szexuális érdeklődésére lehet következtetni. A RapLeaf egyebek között a New York Times, a Facebook és a MySpace felhasználóinak adatait gyűjti.
A Wall Street Journal információi szerint a hirdetési cégek mellett a pártok is egyre nagyobb előszeretettel veszik igénybe a cég szolgáltatásait. A kampányban ugyanis rendkívül fontos lehet a potenciális szavazók megszólítása. Márpedig a RapLeaf adatbázisa alapján nagyon könnyen össze lehet állítani a vélhetőleg jobb- vagy baloldali választók listáját, akiket aztán célzott hirdetésekkel lehet választásra buzdítani.
A RapLeaf elnöke szerint „a személyre szabott információk világa jobb világ”. Legalábbis a hirdetők számára, akik a felhasználói profilok ismeretében nagyobb hatékonysággal reklámozhatnak.
A politikában azonban kétes érték a személyre szabott kampány. A választói preferenciák pontos ismerete ugyanis arra ösztönzi a pártokat, hogy csak a potenciális szavazóikat szólítsák meg. Az ellenfél szimpatizánsainak megkeresése nemcsak időpazarlás, hanem kifejezetten káros is lehet, hiszen az ellendrukkert nem érdemes felbőszíteni, mert akkor valószínűbb, hogy elmegy szavazni. Így azonban a politika lényege vész el: a választók csak azokkal a véleményekkel szembesülnek, amelyek már eleve közelebb állnak a világnézetükhöz.