A Google News automatikusan rangsorolja a híreket. Az emberi tényező kiiktatása azonban nem mindig eredményez objektív és elfogulatlan tájékoztatást. Olykor az antidemokratikus rezsimek állami hírügynökségeit helyezi előtérbe.

„A Google News arra törekszik, hogy több, egymástól különböző nemzetközi perspektívából mutassa be a híreket. Csakhogy a különböző nézőpontok egy része olyan országok államilag támogatott hírügynökségeitől származik, amelyek a független újságírókat zaklatják, üldözik vagy egyszerűen eltiltják szakmájuktól. Lehetséges, hogy a Google News elfogulatlansága az autoritárius rezsimek propagandistáinak kedvez?” – teszi fel a kérdést Joshua E. Keating a Foreign Policy hasábjain.

A Google News híraggregátor a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után indult, azzal a céllal, hogy „elősegítse a különböző álláspontok megismerését, és a más vélemények megismerése által bölcsebbé tegye az embereket”.

A híroldalt nem szerkesztők állítják össze: a Google algoritmusa dönti el, hogy egy-egy témában mely beszámolók kerüljenek a lista elejére. A rangsorolási algoritmus titkos, de azt tudni lehet, hogy előnyben részesülnek azok a tudósítások, amelyekre más források sokszor hivatkoznak. Amiből az következik, hogy egy adott országgal kapcsolatos eseményről a hazai hírügynökségek beszámolói kerülnek előre.

Az emberi tényező kiiktatása azonban nem feltétlenül kedvez a hiteles tájékoztatásnak. A vezető kínai, orosz és iráni hírügynökségek ugyanis a kormány szócsövei. Így gyakran előfordul, hogy az autoritárius rezsimek számára kínos ügyekkel kapcsolatban éppen az elfogult állami beszámolók kerülnek a listák elejére, így vélhetőleg ezeket olvassák a legtöbben.

Az internet elterjedésével sem ért véget az agitprop korszaka – vonja le a következtetést Keating. „A Google News jól mutatja, hogy az információ átalakítja az információs harc erőviszonyait. A hidegháború idején az Egyesült Államok a Szabad Európa Rádió révén, Nagy-Britannia a BBC World Service segítségével igyekezett alternatívát nyújtani a kommunista országok állami médiájával szemben, miközben a Pravda nem nagyon volt kapható Nyugaton.” A trend azonban megfordulni látszik: az orosz állami Ria Novosztyi, a kínai Xinhua és az iráni PressTV alternatív beszámolói ma már automatikusan elérnek a nyugati polgárokhoz is.