A szervezett bűnözés társadalmi következményeit általában kárhoztatni szoktuk. Pedig Amerikában sokszor a rossz fiúk álltak a haladás oldalán – legalábbis a renegát történészprofesszor szerint.
„Képzeljük el Amerikát jazz, legális alkoholárusítás, Broadway, Las Vegas, Hollywood, faji integráció és a melegek jogainak elismerése nélkül. Az Egyesült Államok renegát története című könyvemben azt bizonyítom, hogy Amerika ilyen lenne szervezett bűnözés nélkül” – foglalja össze kutatási eredményeit Thaddeus Russel történész a LewRockwell.com libertárius webmagazinban.
Russel könyvében a törvényen kívüli csoportok működésének társadalmi hatását vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy jelentős részben a maffiának köszönhetjük az egymástól eltérő életvitelek iránti toleranciát. Egyebek között a házasságon kívüli nemi kapcsolatok és a rasszok közötti házasság elfogadását, az alkoholfogyasztás legalizálását, a női egyenjogúságot, a melegek elfogadását, a zenés mulatókat, sőt a virágzó szerencsejáték- és filmipart is.
A jazz a maffia kezében lévő mulatókban kezdett elterjedni. Az amerikai gengszterek támogatták az úri klubokból száműzött fekete zenészeket, ami elősegítette a faji megkülönböztetés felszámolását. Nem meglepő, hogy a rasszista Ku-Klux-Klan előszeretettel támadott olyan mulatókat, ahol feketék és fehérek együtt mulathattak.
A gengszterek szívesen fektettek a Broadway zenés színházaiba, ami a New York-i szórakoztatóipar felfutását szolgálta. Az amerikaiak nagy örömére felvették továbbá a harcot a huszadik század elején az alkoholtilalmat bevezető hatóságokkal szemben. A szerencsejáték-ipar alapjait is a szervezett bűnözői csoportok fektették le és uralták évtizedeken át: egyebek között Las Vegas felvirágoztatása is a maffiának köszönhető.
Ha nincsenek maffiózók, akik fittyet hánynak a mozgókép rögzítésére alkalmas kamerát védő szabadalmi jogra, akkor aligha alakulhatott volna ki a modern filmipar. A huszadik század első éveiben Thomas Edison közreműködésével létrehozott filmszövetség ugyanis lényegében monopóliumra tett szert a filmgyártás terén. Edisonék pedig a tartalomra is ügyeltek: kizárólag a keresztény eszmeiséggel összhangban lévő filmeket támogatták. A maffia viszont szembeszállt a törvénnyel, és olcsó szórakoztató filmeket készített. Amikor Edison a törvény erejével, majd saját verőlegényeivel próbált érvényt szerezni jogainak, a jól szervezett New York-i bűnbandák fegyverrel, fenyegetéssel és gyújtogatással védték meg az olcsó, szórakoztató filmeket.
Még a bordélyoknak is volt haszna – állítja Russel. A piros lámpás házak már a 18. század óta szakítottak a faji elkülönülésre vonatkozó társadalmi normákkal. A lányok és a madámok között fehérek, feketék, indiánok, mexikóiak és ázsiaiak egyaránt akadtak. A színes bőrűek pedig kuncsaftként már a tizennyolcadik század közepe óta fehér prostituáltakat is látogattak.
A provokatív és szentségtörő megközelítéssel szemben felhozható, hogy a szabadossággal azonosítja a szabadságot. Sokan ráadásul nagyon jól meglennének az amerikai filmipar és szerencsejáték nélkül. A rasszisták és a homofóbok pedig akár egyetérthetnek a lényeggel: hiszen ők is azt mondják, hogy a nemek közötti és a faji egyenlőség, illetve a melegek elismerése egyaránt a bűnözők mesterkedésének eredeménye.
Az egyetemi világ sem vevő Russel szellemi portékájára. A fiatal történész habilitációja sikertelen volt: a bizottság helytelennek, ijesztőnek és veszélyesnek minősítette elméletét. Russelt – a tanárok és a hallgatók tiltakozása ellenére – elbocsátották a Columbia Egyetemről.