Tunéziában hamarosan a demokrácia paradoxonja mutatkozhat meg. Demokratikus mozgalom antidemokratikus erőt juttathat hatalomra. Ráadásul forrong a fél Közel-Kelet, és ma még senki sem tudhatja, hová vezet a regionális bizonytalanság.

„Senki sem képes megjósolni, hogy legközelebb hol sújt le az iszlám világban terjedő instabilitás: Kairóban, az Oroszországhoz tartozó Észak-Kaukázusban, vagy egy moszkvai repülőtéren” – olvassuk az Izvesztyijában Vjacseszláv Nyikonov politológus aggodalommal teli elemzését két nappal az után, hogy bomba robbant a domogyedovói repülőtéren.

Az iszlamista erők befolyásának növekedése a kormánykörökhöz közel álló elemző szerint közvetve Oroszországot is fenyegeti, hiszen az elmúlt két évtized észak-kaukázusi és moszkvai terrorcselekményei mögött szélsőséges muzulmán csoportok álltak, amelyek afgán és arab iszlamista forrásokból szereznek fegyvert és szellemi muníciót.

Nyikonov arra hívja fel a figyelmet, hogy az arab világ történetében először a jelek szerint baloldali erők indították el a rezsimváltozást Tunéziában. A Nyugat támogatta a megbuktatott Ben Ali elnök rendszerét; a hadsereg az utolsó pillanatig hű maradt hozzá; az iszlamisták pedig börtönben ültek. A tüntetők között nem láthattunk feltűnően vallásosan öltözködő embereket, például hiányoztak a csadort vagy akár fátylat viselő lányok-asszonyok. Annál aktívabbak voltak viszont a szakszervezetek, és annál feltűnőbb volt a Che Guevara-képek látványa.

Algériában és Egyiptomban sem vallási jelszavakkal kezdődtek a Tunéziára hivatkozó tüntetések. Nyilvánvaló viszont, hogy mindkét országban az iszlamisták alkotják az ellenzék legütőképesebb erejét. Jemenben és Mauritániában úgyszintén. Őmiattuk van veszedelmes válság Libanonban is.

Ilyen, egyidejűleg több országra kiterjedő tömeges forrongást nem látott a világ a szocialista tábor széthullása óta. Az arab világban is a demokrácia a fő jelszó, mint egykor Kelet-Közép-Európában. Csakhogy az arab világban eddig két demokratikus választás zajlott le, és mind a kettőt szélsőséges iszlamisták nyerték. Algériáról van szó, ahol aztán a katonaság megakadályozta a választás eredményének érvényesülését, illetve Palesztináról, ahol a Gázai-övezetben a Hamász kormányoz.

A demokráciát követelő erők Nyikonov jóslata szerint Tunéziában alighanem az iszlamistáknak kaparják ki a tűzből a gesztenyét. Ha fél éven belül csakugyan megtartják a szabad választást, a szélsőséges vallási erők indulnak majd a legjobb eséllyel.

„A tunéziai forradalom nagyot lendített a demokratikus folyamatokon egy olyan térségben, ahol demokráciáról azelőtt szó sem lehetett. Csakhogy a demokratikus verseny olyan erők előtt nyithat utat, akiket aligha szeretnénk egy-egy ország élén látni.”