A kormányfő ügyvéd felesége nagy pénzt keresett egy amerikai előadásával. Nem sértette meg az érvényes előírásokat, de az eset visszatetszést keltett. Sor kerülhet a szabályok szigorítására.
A brit miniszterelnök felesége sikeres ügyvéd. A Queen’s Counsel (Őfelsége jogtudor tanácsosa) tiszteletbeli címet is megkapta. Ez kiváltságokkal nem, de nagy presztízzsel jár, és nem árt a praxisnak.
Sokszor megvádolták már, hogy hasznot húz férje pozíciójából. Felhánytorgatták ingatlanpiaci ügyleteit. Legutóbb pedig abból lett botrány, hogy Tony Blair washingtoni látogatása idején előadást tartott a miniszterelnöki rezidencia életéről, amivel 20 000 fontot keresett.
Sir Alistair Graham, a Committee on Standards in Public Life, a közélet tisztasága fölött őrködő testület elnöke kijelentette, felül kell vizsgálni az előírásokat, hogy ilyesmire többé ne kerülhessen sor. A sajtó magukat megnevezni nem kívánó tisztviselőkre hivatkozva arról is hírt adott, hogy a miniszterelnöki hivatal felszólította Mrs. Blairt, függessze föl üzleti tevékenységét, amíg nem tisztázzák a jogi helyzetet.
A jelenleg érvényben lévő szabályokat az úgynevezett Miniszteri Kódex, teljes címén A miniszterekre vonatkozó magatartási szabályok és az esetükben követendő eljárási irányelvek kódexe tartalmazza.
A szabálygyűjtemény már most is meglehetősen szigorú, és a miniszterek hozzátartozóira is vonatkozik. Nemcsak magának a miniszternek, hanem házastársának és partnerének, valamint kiskorú gyermekeinek a gazdasági érdekeltségeit is nyilvántartásba kell venni. A követelmény kiterjed továbbá „más, velük szoros kapcsolatban lévő személyekre”.
Abban az esetben, „ha megengedhető, hogy a miniszter és hozzátartozói megtartsanak valamilyen gazdasági érdekeltséget”, a szóban forgó érdekeltségről pontosan tájékoztatni kell a kabinet többi tagját, mert az illető miniszternek nem szabad részt vennie olyan ügyek tárgyalásában és olyan döntések hozatalában, amelyek gazdasági érdekeltségeit érinthetik. A minisztert ki kell zárni minden olyan döntésből is, amely korábbi, hivataloskodása idején már megszűnt érdekeltségeit érinti.
Bár nincs kimondva, de abból a kitételből, hogy „ha megengedhető...”, és a múltbeli érdekeltségekre vonatkozó kizárási szabályból levonható az a következtetés, hogy vannak olyan esetek, amikor nem megengedhető, hogy a miniszter fenntartson bizonyos gazdasági érdekeltségeket.
Másfelől a szabályozásnak nem az a célja, hogy „megnehezítse a miniszteri tisztség betöltését olyan személyeknek, akik széleskörű tapasztalatokat szereztek az ipar, a szabad foglalkozások vagy az élet bármely más területén, hanem az, hogy minden szükséges lépés megtétessék a tényleges érdek-összeférhetetlenség és az összeférhetetlenség látszatának elkerülésére”.