Régóta tudjuk: a boldogság relatív. Elégedettségünket nagyban meghatározza, hogy ismerőseink életéhez képest milyennek ítéljük a magunkét. Amerikai pszichológusok szerint ismerőseink boldogságot sugárzó közösségi oldalai depresszióssá tehetnek.

„Számtalan módon tehetünk azért, hogy pocsékul érezzük magunkat. A Stanford Egyetem kutatói szerint az egyik leghatékonyabb módszer, ha azt gondoljuk, hogy csak mi vagyunk boldogtalanok” – foglalja össze Libby Copeland a Slate webmagazinban az Alex Jordan pszichológus által vezetett kutatócsoport felmérésének eredményeit.

Bár egyes kutatások azt sugallták, hogy a boldog emberek ismerősei maguk is boldogabbak, Jordan ennek az ellenkezőjét tapasztalta. Azt figyelte meg, hogy barátait lehangolja, ha ismerőseik közösségi oldalait és fényképeit böngészik. A profilok ugyanis elégedett és sikeres életről tudósítanak: meghitt családi eseményekről, izgalmas utazásokról, előléptetésről. A fényképeken általában automatikusan mosolygunk. Azt pedig régóta tudjuk, hogy a boldogság relatív, nagyban függ attól, hogy a környezetünkben élők életéhez képest hogyan ítéljük meg helyzetünket. Jordan kutatásai igazolták, hogy hajlamosak vagyunk vesztesnek érezni magunkat, ha a környezetünkben mindenki sugárzik a boldogságtól. A felmérésekből az is kiderül, hogy saját elégedetlenségünket és ismerőseink vélt elégedettségét is szívesen felnagyítjuk.

Sherry Turkle, az MIT professzora hasonló következtetésre jut a napokban megjelent Együtt vagyunk a magányban című könyvében. Különösen a barátaikkal állandó internet, e-mail és SMS-kapcsolatban álló fiatalok hajlamosak alábecsülni saját életüket. Más felmérések szerint a közösségi oldalak miatt különösen a nők boldogtalanok: ők ugyanis több időt töltenek el ismerőseik oldalainak böngészésével, mint az inkább a híreket olvasó férfiak.

Jordan szerint akkor lehetünk boldogabbak, ha ismerőseink közösségi profilját inkább a vágyak, mint a valóság tükröződésének tekintjük: az emberek ugyanis a közösségi oldalak segítségével valamilyen benyomást szeretnének kelteni, és nem feltétlenül a valóságot akarják dokumentálni.

Copeland úgy véli, hogy ennél hatékonyabb terápia is létezik. Ha kicsit jobban akarjuk érezni magunkat, keressük ismerőseink életében a kínos részleteket. Például keressünk rá a volt barátnőikre, és hosszan időzzünk el a kövér és kiállhatatlannak tetsző exek profiljánál. És máris rózsaszínben látjuk a világot.

Egy baj van csupán ezekkel a szellemesnek tartott tanácsokkal: ha követjük őket, rosszabb emberek leszünk. Márpedig a jók boldogabbak. Legalább is az önzetlen cselekedet jutalomhormonokat szabadít fel a szervezetben.