Ma már a művelt közönség sem igen olvas művészetkritikát. Az internet volna a bűnös? Vagy az elit általános tekintélyvesztése? Öt kritikus – öt válasz.

„A nyomtatott újságírás hanyatlása és a világháló térnyerése egyfajta kulturális Gresham-törvényt szülhet. Gresham téltele úgy szól, hogy a rossz pénz kiszorítja a jót. Lehet, hogy a rossz kritika is kiszorítja a komoly, megfontolt kritikát – figyelmeztet Philip French filmkritikus a Guardian körkérdésére válaszolva.

Miranda Sawyer rádiókritikusnak rossz véleménye van szakmájáról: a kritikusok elzárt világban élnek, bemutatókra járnak és fogadásokra. A Facebookon és a Twitteren viszont végre igazi emberek véleményével találkozhatnak. Igaz viszont, hogy jobbára csak a magukéhoz hasonló véleményekkel. A másként gondolkodókkal nemigen kerülnek kapcsolatba.

Jessa Crispin könyvkritikus, a Könyvszajha magazin főszerkesztője nem hiszi, hogy a kritika kimúlt volna. De az biztos, hogy az internetes közönség visszabeszél, és a bombasztikus, hatásvadász, reklám ízű kritikát kíméletlenül ízekre szedi. Továbbá felfedez olyan könyveket is, amelyek elkerülik a hivatásosok figyelmét. Azok ugyanis ugyanazt a 10-12 könyvet veszik górcső alá a sokezres havi termésből.

Hari Kunzru regényíró is úgy látja, hogy a kritikusok falkában közlekednek, s azt dicsérik, ami nem háborítja fel őket. „Ezért van előttünk annyi minden, ami művészetnek látszik, de ha beleharapunk, kartonpapír íze van.”

A társasági oldalak viszont nem a konszenzust keresik, hanem a vitát. Ebben nehezebb kiigazodni, mintha az ember a tévéből merítené a véleményét, „de ha valaki kipróbálja, sohasem tér vissza a tévéhez”.

John Naughton technológiai szakkommentátor szerint a kritika térvesztése nem új jelenség, hanem a társadalmi elit tekintélyének hanyatlását követi. Az ötvenes évektől felborult a régi rend, amelyben a régi elitek tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt. Ennek felelt meg az is, hogy avatott kritikusok mondták meg, miről mit jó gondolni. Rupert Murdoch megjelenésével a sajtóban polgárjogot nyert a vulgaritás. Margaret Thatcher miniszterelnök pedig konzervatív létére maga is az iskolázatlanabb rétegek lázadását képviselte a régi elittel szemben. „És mindez jóval azelőtt történt, hogy Tim Berners-Leenek eszébe jutott volna az internet.”