Amerikában a választásokon induló jelöltek támogatói egy éve korlátlanul költhetnek rádió- és tévéműsorokra kampányidőszakban. A kampányköltségek ugrásszerűen megnőttek, főleg a jobboldalon. Külföldi támogatók előtt továbbra is zárva a kapu. Egyelőre.
„Minden hatalmat a nagy cégeknek, Bébi!” – ezt az elkeseredett címet adta cikkének Andy Kroll, a Mother Jones kommentátora.
Amerikában újabb állomásához érkezett a kampányfinanszírozás körüli évtizedes vita, miután az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága egy évvel ezelőtt 5:4 arányú szavazással úgy döntött, hogy a különféle társaságok és szakszervezetek szabadon költhetnek választási célokat előmozdító televízió- és rádióműsorokra, mert az ezt tiltó nyolcéves törvény korlátozta véleményszabadságukat.
A tavaly őszi kongresszusi választás kampányában a többnyire névtelen adományozók ennek megfelelően csaknem 300 millió dollárt költöttek jelöltek támogatására. Az ismert támogatók között ott volt Bob Perry ingatlanvállalkozó, a republikánusok régi szponzora, valamint a Dow Chemical nevű vegyipari óriásvállalat, továbbá az AFL-CIO szakszervezeti szövetség.
A jobboldal 191 milliós injekciót kapott ily módon a kampányban, a baloldal feleakkorát. Az utóbbi hatvanhárom képviselőházi és hat szenátusi helyet veszített, és egyik országos támogató hálózatának vezetője, Joan Fitz-Gerald azt mondta az újságírónak, hogy a baloldalnak is be kell rendezkednie erre a finanszírozási versenyre mindaddig, amíg „egészen radikális változások nem lesznek a Legfelsőbb Bíróság összetételében”.
Obama egyik közeli munkatársa, David Axelrod egy interjúban már novemberben közölte, hogy a demokraták támogatói is előbb-utóbb felveszik a kesztyűt: „Ez a dolgok logikája.”
A tavalyi választási kampány hajrájában a Boston Review vitát indított a kérdésről, és a vitaindító cikkben Lawrence Lessig azt írta, hogy az amerikaiak eddig is megvásárolhatónak tartották a kongresszusi képviselőket, s ezután még inkább így lesz.
Will Wilkinson libertárius publicista erre azt válaszolta, hogy egyelőre bizonyításra vár, milyen hatást gyakorol a kampánytámogatás a törvényhozási tevékenységre.
Azért a hozzászólók többsége veszedelmes fordulatnak tartja, hogy a pénznek ezután több szerepe lesz a választás eredményének alakításában.
A Mother Jones baloldali lap további következményeket is latolgat. A névtelen támogatásokat általában szervezetek gyűjtik, és ezek adómentességet élveznek. De csak akkor, ha nem kifejezetten választási tevékenységet folytatnak. Emiatt, ahogyan eddig is, a támogatás egy részét egy-egy konkrét ügy előmozdítására fogják fordítani, ami persze a választási kampány része, de a törvény azt tekinti kampányüzenetnek, amiben elhangzik egy-egy jelölt neve.
A bíróság által részben érvénytelenített törvényből hatályban maradt az a passzus, amely a külföldi illetőségű természetes és jogi személyeknek tiltja a kampánytámogatást. Ezért nem jöhet szóba például, hogy Kína közvetlenül részt vehessen valamelyik jelölt kampányának finanszírozásában. Két – az Egyesült Államokban élő – kanadai állampolgár most megtámadta ezt a rendelkezést, és január közepén egy szövetségi bíró zöld utat adott a keresetüknek. Ez persze még csak annyit jelent, hogy az ügy a bíróság elé kerülhet, de a baloldali újságírónak nyilatkozó választási szakember így fogalmaz a várható eredményről: „Nem bocsátkozom jóslásokba.”