„A filozófusokat teszem felelőssé, mert hisz’ az volna a mesterségük, hogy előre jelezzék, milyen lesz a jövő tudása és gyakorlata, csakhogy velem együtt nem álltak feladatuk magaslatán. Belebonyolódtak a napi politizálásba, és emiatt nem látták meg a kor változásait” – olvassuk a Le Monde-ban az ismert francia filozófus, Michel Serres tollából.

Egy előadás szövegéről van szó, amely március elsején a hat nagy tudományos szervezetet, köztük a Francia Akadémiát is egyesítő Institut de France székházában, az oktatás előtt álló feladatokról rendezett konferencián hangzott el.

A mai egyetemi diákság soha életében nem látott tehenet, disznót, tyúkot. Száz éve a lakosság fele földművelő volt, ma a fejlett országok népességének csak egy százaléka gazdálkodó. Ekkora társadalmi változás az újkőkorszak óta nem volt az emberiség történetében.

A mai fiatal legalább nyolcvan évnyi életre számíthat. Ha megházasodik, hatvan évre esküdjön hűséget? Szülei harminc éves korukra örökölték apjuk-anyjuk vagyonát, ő megöregszik, mire örökölhet.

Mára felnőtt több nemzedék, amely nem látott háborút, az orvostudomány jóvoltából nem ismerte a csillapítatlan fájdalmat, nem szenvedett éhínségtől. Vagyis nem tapasztalt meg olyan szélsőséges élethelyzeteket, amelyekben megmutatkozik, hogy valamilyen erkölcsre múlhatatlan szükség van. Szülei még úgy születtek, ahogy a véletlen hozta, ő viszont programozott szülés gyümölcse. Az előző nemzedékek hozzájuk hasonlók homogén közegében tanultak, a mai diák társai viszont nyelvükben, bőrszínükben, szokásaikban egyaránt sokfélék. Meddig énekelhetik a Marseillaise szavait, amelyek a külföldi bitangok tisztátalan vérének ontására szólítanak?

A felnőttek a média segítségével, aprólékos munkával szétrombolták az új nemzedék képességét arra, hogy odafigyeljen valamire. A képek időtartamát hét másodpercre korlátozzák a televíziókban, egy kérdésre tizenöt másodpercnél hosszabban nem szabad válaszolni. Ami ennél tovább tart, arra nem figyel oda az új ember.

A műveletlenségével kérkedő celebvilág háttérbe szorítja az egyetemet: az oktatás régóta a médiában folyik, már ahogy folyik. A rosszul fizetett pedagógusok eleve megvetés tárgyai, hiszen keveset keresnek.

Az új ember virtuális világban él, márpedig a billentyűzet és az egér érintése nem ugyanazokat az idegsejteket mozgatja meg, mint a kézírás és a valódi emberek érintése. Az új nemzedék egyszerre sokféle dolgot intéz, ez kizárja az elmélyülést.

Helyhez, valamilyen embercsoporthoz kevésbé kötődik, hiszen elektronikus eszközeivel bárhová elér. Igaz, ennek legalább annyi előnye van, hogy nem feszíti a csoporthoz tartozás libidója, és kevésbé vevő más csoportok gyűlöletére.

Változik a nyelv is: a francia nyelv négyévente kiadott szótárában a korábbi ötezer helyett több mint harmincezer új szócikk van. Az új generációk nyelve hamarosan olyan távol lesz a mienktől, mint a mai nyelv a korai középkorétól.

A korszakváltás egészen új válaszokat kívánna meg, de ezek egyáltalán nincsenek készen. Serres ezt a hiányt nem utolsósorban a filozófusoknak rója fel: ha nem a napi politika küzdelmeiben élik ki magukat, talán jobban fel tudták volna készíteni a világot a holnapra.