Számtalan új csatorna, online hírszolgáltató, blog. Kiegyensúlyozottabbak lesznek az újságok a versenyzők számának növekedésével? Nem, csak a bulvárosodás és a megosztottság fokozódik.

Richard A. Posner az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb szövetségi fellebbviteli bírája. Fontos, briliáns logikával felépített, remek stílusban megírt döntések sokasága származik tőle. Kiváló jogászok nemzedékei jegyzősködtek mellette és ültek lábánál az egyetemen.

A politikában jobboldalinak számít, de nem ideologikus, hanem pragmatista. A jogelméletben a „jog és közgazdaságtan” iskola egyik vezéralakja. Az iskola követői szerint a jogalkotónak és a bírónak nemcsak azt kell megfontolnia, hogy valaki megérdemli-e azt – akár büntetést, akár jutalmat –, amit az igazságszolgáltatástól kap, hanem meg kell vizsgálnia, méghozzá a közgazdaságtan eszközeivel, hogy mire ösztönöznek a büntetések és a jutalmak.

Posnernek a számtalan szakkönyv és tudományos cikk mellett – a közönség legnagyobb csodálkozására – politikai pamfletek és cikkek írására is marad ideje. Legutóbb a mai sajtóviszonyokra alkalmazta a tőle megszokott, szellemes közgazdasági elemzést a New York Timesban. A cikk címe tömör és fenyegető: Bad News.

A tv- és rádiócsatornák számának növekedésével, az internetes hírszolgáltatás terjedésével csökken a nyomtatott sajtó iránti kereslet, egyre kevesebben olvasnak napilapot. Ez önmagában talán nem lenne olyan nagy baj, de az olvasókért folytatott kiélezett versenynek Posner szerint súlyos mellékhatásai vannak.

Képzeljünk el egy közepes méretű amerikai várost a rádió, tv és internet előtti korban. Két napilapja van. Az egyik kicsit jobboldali, a másik enyhén balos. De mindkettő aránylag mérsékelt, mert csak akkor adhat el elég hirdetést, ha sokan olvassák. Ha nagyon jobbra vagy balra húznának, olvasókat veszítenének középen.

Mi történik azután, hogy a technika fejlődése lehetővé teszi rádió- és tv-csatornák, majd új lapok, köztük online kiadványok indítását? Kiéleződik a verseny a nyomtatott újságok közt.

A túlélésért folytatott küzdelemben kétféle stratégiát választhatnak. Egyrészt megpróbálkozhatnak a bulvárosodással. A szenzáció és botrány mindig érdekes. Michael Jackson pere mindennél jobban foglalkoztatta az amerikaiakat.

De ha nem akarnak lemondani a komoly profilról, határozottabban kell állást foglalniuk. A kiélezett versenyben már nem a mérsékeltek tetszésének elnyerése lesz a fontos, hanem az adott szekértáborhoz tartozók megtartása.

Ahhoz, hogy a korábban enyhén balos lap megtartsa törzsközönségét, radikalizálódnia kell. Mert ha nem felel meg az olvasók elvárásának, akkor azok egy másik, radikálisabb hírforráshoz pártolnak át. A jobboldali újság esetében a folyamat tükörképe játszódik le.

„A verseny következtében megosztottá válik a média” – írja Posner – , és a sajtó elveszíti legfontosabb szerepét. Ha a jobboldali újságok csak jobbos, a baloldali újságok csak balos cikkeket közölnek, nem alakulhat ki párbeszéd. Az olvasók nem ismerik meg a másik tábor érveit. Nem lesznek képesek átgondolt véleményt kialakítani a közügyekről.

„A hírek piacán az olcsó kommunikáció miatt kialakult fokozott verseny következében nagyobb lett a választék, a megosztottság és az egészséges kétely. Összességében jobban megfelel az elvárásoknak a médiakínálat– összegez Posner. – De a fokozott verseny hatására nem lett nagyobb a közügyek iránti érdeklődés. Az embereket ugyanis nem a közügyek érdeklik, hanem a szórakozás, és az, hogy megerősítsék őket véleményükben.”

Komor kép. De Posner hozzáteszi, hogy azért van jó oldala is a dolognak. Azok, akik nem saját előfeltevéseik megerősítését várják, jól járnak a megosztott médiával. Olvashatnak jobb és baloldali újságokat, nézhetnek konzervatívabb és liberálisabb csatornákat, és közben mérlegelhetik az érveket.

Igaz, az ilyen olvasók kevesen vannak. Posner bizonyára rájuk gondolt, amikor Gary Becker Nobel-díjas közgazdásszal maga is blogot indított.