„A gyűlöletbűntettek bekövetkezésének valószínűsége 18,7 százalékkal magasabb azokban a megyékben, amelyekben fehér felsőbbrendűségi gyűlöletcsoportok működnek” – állapítja meg az amerikai Társadalomtudományi Kutatási Hálózat honlapján közzétett kutatási jelentésében Sean E. Mulholland, a Stonehill College adjunktusa.
Első megközelítésre egyértelműnek látszik, hogy a gyűlölet köré szerveződő csoportok létét előbb-utóbb tettleges erőszak követi. A kutató mégsem vette ezt eleve kész ténynek, mert feltételezte, hogy a frusztrált egyedek, akik ilyen szervezetekhez csatlakoznak, talán képesek e közösségekben levezetni indulataikat és a csoporthoz tartozás révén kiegyensúlyozottabbá válhatnak.
Ami azt illeti, alapos tudományos kutatás is jutott már olyan következtetésre, hogy a fasisztoid szervezkedések létéből nem következik az etnikai gyűlölet motiválta bűncselekmények szaporodása. Matt E. Ryan, és Peter T. Leeson 2002 és 2008 közötti adatokat vizsgálva megállapította, hogy azokban az államokban sincs több gyűlöletbűncselekmény, amelyekben az átlagosnál több a fajüldöző szervezkedés.
Sőt, a gyűlöletbűntények feltárásáért negyven éve tevékenykedő szervezet, a Southern Poverty Law Center számításai szerint miközben országszerte jelentős mértékben nőtt a fajüldöző csoportok száma, a gyűlöletbűntetteké enyhén csökkent. 1997-ben 351 ilyen szervezet működött az Egyesült Államokban, húsz évvel később viszont már 488, miközben 8443-ról 7945-re csökkent az etnikai indíttatású bűntettek száma.
Mulholland ezeknek az adatoknak az ismeretében is úgy érezte, van mit kutatnia. Az volt a feltételezése, hogy más lesz az eredmény, ha kisebb területi egységeket vizsgál. Az Egyesült Államokban ugyanis a faji gyűlöletet, a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok helyben szerveződnek, nem alkotnak nagyobb területi hálózatot. Ezért aztán megyei szinten mérte fel a helyzetet, és az eredmény igazolta hipotézisét.
Azt az eredményt kapta, hogy azokban a megyékben, amelyekben gyűlöletcsoportok működtek, 1997 és 2007 között 18,7 százalékkal magasabb volt a gyűlöletbűntettek száma, mint azokban, amelyekben nem működtek ilyen csoportok.
Gyűlöletbűntetteket persze nemcsak fehérek követnek el, a színes bőrűek hasonló cselekményeinek számát azonban nem befolyásolta a gyűlöletcsoportok jelenléte. Vagyis a fehérbőrűek gyűlöletbűntetteit 18,7 százaléknál jóval nagyobb mértékben szaporította a fehér felsőbbrendűségi csoportok jelenléte: éspedig 33 százalékkal. Érdekes módon ez ott is érvényes, ahol a gyűlöletcsoportok nem erőszakos céllal szerveződnek. A gyűlöletbűntettek elkövetői ugyanis nem feltétlenül ezekből a csoportokból kerülnek ki. A gyűlöletbeszéd intézményesült jelenléte önmagában is ösztönzőleg hat a külső elkövetőkre, mert azt a benyomást kelti bennük, hogy ez a fajta előítélet társadalmilag elfogadható.