Miért nem hiszek már benne? Volt-e haszna a beavatkozásnak? Ezt kérdezi magától egy amerikai folyóirat bejrúti tudósítója.

A Reason azzal büszkélkedik, hogy Rush Limbaugh, a liberálisokat ostorozó rádiós talkshow házigazdája és Nadine Strossen, a liberális polgárjogi szervezet, az American Civil Liberties Union elnöke egyaránt dicséri őket.

Ez a lap libertárius irányzatának köszönhető. (Magyarországon a Hayek Társaság igyekszik meghonosítani a libertarizmust.) A Reason jelszava: „Szabad szellem és szabad piac!” Az ACLU elnöke nyilván az előbbit szereti a magazinban, Limbaugh pedig az utóbbit.

Michael Young, a Reason bejrúti tudósítója, aki egyébként a libanoni Daily Star kolumnistája, nem rejti véka alá, hogy híve volt az iraki beavatkozásnak, sőt némileg ma is az.

Bármennyire rosszul áll az amerikaiak szénája Irakban, a kudarc nem abból fakad, amire a beavatkozás ellenzői előszeretettel hivatkoznak. Young szerint nem igaz, hogy a Közel-Keleten semmi nem fordulhat jobbra. Sőt, az iraki beavatkozás így is olyan hatást gyakorolt, amely azt bizonyítja, hogy lehetséges a Közel-Keleten a demokratikus átalakulás.

Szaddám bukása után Egyiptomban bejelentették, hogy több jelölt indulhat az elnökválasztáson. Szaúd-Arábiában évtizedek óta most tartottak először helyhatósági választásokat. Jordániában és Szíriában a reformok szükségességéről beszélnek.

Az újságíró elismeri, hogy ezek látszatengedmények, és az érdemi változás elodázására szolgáló, üres szavak. „De a rezsimek gyengeségének beismerését jelentik, és fokozzák a demokratikus átalakulás igényét.”

Az iraki háborúnak ráadásul kézzelfogható eredményei is voltak. Az iraki és palesztinai választások, és főként a szíriai uralom megdöntése Libanonban.

Miért vallottak kudarcot akkor magában Irakban az amerikaiak? A baklövések és bűnök lajstromát Young egy nemrég megjelent könyv alapján állítja össze: Irak elvesztése: A háború utáni újjáépítés fiaskója belülről nézve. A szerző, David L. Phillips a kormány magasrangú  szakértője volt, amíg Cheney alelnök és Rumsfeld hadügyminiszter lehetetlenné nem tette munkáját.

A Bush-kormánynak nem volt kidolgozott terve a háború utáni időkre – kezdi a felsorolást Phillips nyomán a Reason tudósítója. – Bagdad eleste után túl sokáig halogatták a közbiztonsági vákuum megszüntetését. Hagyták kirabolni a minisztériumokat, ezzel szinte lehetetlenné téve az újjáépítést. Felelőtlen módon feloszlatták a hadsereget, amivel szunniták százezreit kergették kétségbeesésbe, akik azóta az ellenállás fő erejét alkotják. Túl későn ismerték föl Szisztani ajatollah szerepét, később pedig túlságosan is engedtek neki. Az amerikai katonaság hagyta, hogy sor kerüljön az Abu Graib-i visszaélésekre, a kormány pedig nem volt hajlandó felelősségre vonni a magas rangú bűnösöket.

Young a következtetést is Phillipsre hivatkozva vonja le: „A siker nem volt eleve lehetetlen. Phillips helyeselte Szaddam megbuktatását. Nem elvi alapon hibáztatja a kormányt, hanem hozzá nem értése miatt marasztalja el.”

A kritikát az teszi súlyossá, hogy olyasvalaki fogalmazta meg, aki eredetileg hitt az iraki háborúban. Ahogy Young maga is.