„Politikusaink jobban tennék, ha szót értenének egymással, és az utolsó fillérig megszolgálnák mindazt a pénzt, amit rájuk költ a társadalom” – írja a Sol hasábjain Ricardo David Lopes.

A hetilap kommentátora tőmondatokban fogalmaz, ezzel is érzékeltetve a helyzet drámaiságát. „A közbizalom mélyponton. A gyanakvás nő. Terjed az elkeseredettség. Szűnni nem akaró csődök mindenfelé. Gyorsuló visszaesés. Lappangó lázadás. Itt a szakadék széle.” 

Vasárnap parlamenti választások lesznek, mert a baloldali kormány márciusban lemondott, miután a törvényhozás nem volt hajlandó megszavazni a pénzügyi válság miatt kidolgozott megszorításokat. Az eredményt meg sem várva, az Európai Unió Bizottsága, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap trojkája 75 milliárd dolláros hitelcsomagot szavazott meg Portugáliának, hogy fizetni tudja adósságait. A piacról ugyanis már nem kapna elég hitelt, és amennyit kapna, annak is túlságosan magas lenne a kamata. A kölcsön pontos feltételeit nem hozták nyilvánosságra, de annyit közöltek, hogy takarékosságra és szerkezetátalakításra van szükség, igaz, a hitelnek az is rendeltetése, hogy ne legyen túlságosan nagy a változások „szociális költsége”.

Ricardo David Lopes azonban borúsan látja a jövőt. „Németország nem szeret minket. (Mindenesetre az európai hitelek nagy részét Németország állja, ámbár csakugyan nem szívesen.) Kína nem ment ki bennünket. (Ez sem egészen igazságos, mivel Kína hajlandó felvásárolni olyan kötvényeket, amelyek bevételéből az Európai Központi Bank a portugál hitelt nyújtja.) Brazília sem. Az ország zsákutcában van.”

A lisszaboni kommentátor szerint édes mindegy, ki nyeri a választást: „Ideje lenne, hogy valaki reményt adjon nekünk. De ilyen nincs a láthatáron. Aki ilyet talál, jutalmat érdemel. Talán a trojkának van pénze rá, hogy kifizesse. Mert a portugálokból több adót már nem lehet kifacsarni.”