„Közlekedéspolitikai guruk régóta álmodoznak arról, hogy leválasszák az embereket az autójukról. Talán itt az ideje, hogy megpróbálják” – írja a Prospect magazinban James Crabtree.
Az egyes közlekedési eszközök térhódításának, tündöklésének és hanyatlásának görbéit elsőként egy Lawrence Munby nevű oxfordi oktató vázolta fel, még a hatvanas-hetvenes években. Egykori tanítványa, Phil Goodwin azt gondolja, hogy amit Munby a szekérről, majd a vasútról megállapított, az a gépkocsira is érvényes lesz, sőt, alighanem el is értük terjedésének csúcspontját, ahonnan már csak lefelé vezet az út. „Ki gondolta volna a húszas években, amikor a vasút kezdte az egész világot behálózni, hogy hamarosan meredeken zuhan majd a vasúton megtett kilométerek száma? Ki gondolta volna az ötvenes években, hogy a távolsági buszok sem járnak másképp? – idézi őt a Prospect cikkírója.
Egyelőre a kormányok még az „automobilizmus” szakadatlan térhódításával számolnak terveikben. A fejlődő világra nézve ez meg is állja a helyét. Ott kél majd el a gyárakból az elkövetkező ötven évben kikerülő kétmilliárdnyi autó 85 százaléka. De például a londoni kormány előrejelzései szerint a brit szigeteken is szakadatlanul, és gyakorlatilag örökké emelkedik az autók száma.
Pedig két amerikai kutató, Lee Schipper és Adam Millard-Ball kimutatta, hogy a legfejlettebb nyolc országban az autóhasználat nem nő tovább, s hogy a növekedés görbéje 2003 óta tört meg. Nem az autók száma csökkent, hanem az emberek kevesebbet használják a gépkocsijukat. A szerzők szerint az emelkedő üzemanyagárak és a közlekedési dugók miatt.
Goodwin Angliában azt számította ki, hogy nemcsak a megtett kilométerek száma csökkent, hanem az autóutaké is, nőtt viszont (a korábbi csökkenés után) a gyalogosan vagy kerékpáron megtett utak száma és hossza.
Egy másik brit kutató, Kiron Chatterjee azt mutatta ki, hogy az elmúlt tizenöt évben 48 százalékról 36 százalékra csökkent azoknak a 17 és 20 év közötti fiataloknak a száma, akiknek van vezetői engedélyük. A brit Közpolitikai Kutatóintézet ezt azzal magyarázza, hogy a fiatalok műszaki érdeklődését ma az autó helyett vagy mellett új eszközök váltják ki, például az okostelefonok.
Goodwin is hasonló hipotézist állított fel: „Valamikor az autó volt kultúránk ikonja, azzal fejeztük ki személyiségünket, azzal akartunk hódítani és a szomszéddal lépést tartani. Lehet, hogy mára ennek vége.”