„A közgazdaságtan egyik legtöbbet vitatott kérdése, hogy a fiskális politika milyen mértékben befolyásolja a gazdasági növekedést. Sok közgazdász teljesen hatástalannak tartja a gazdasági ösztönzőket. A legújabb empirikus kutatások szerint azonban nem így áll a helyzet. Hála az olasz maffiának, végre választ kaphatunk a kérdésre” – olvassuk Olaf Strobeck német közgazdász blogjában.
A gazdasági válság kirobbanása óta ismét a közgazdaságtani viták középpontjába került a kérdés, hogy az állami ösztönzők, prózaibban szólva az állami költekezés mennyire hatékony eszköze a gazdaságélénkítésnek. A baloldal a keynesiánus receptet részesíti előnyben, vagyis növelné az állami szerepvállalást a gazdaság ösztönzése és a piac megregulázása érdekében. Szerintük az eladósodás miatti aggodalom rossz tanácsadó, hiszen a fiskális szigor csak elmélyítené a recessziót.
A jobboldaliak általában az állami túlköltekezést, illetve a hitelezés állami ösztönzését kárhoztatják, és kiadáscsökkentéssel próbálnák kivezetni a világot a válságból. Szerintük az állami ösztönzés kidobott pénz, és a költekezés csak súlyosbítja a válságot.
Mindkét iskola számos empirikus kutatást tud felmutatni álláspontja védelmében, de az elmúlt években a jobboldali álláspontot eladó neoklasszikus irányzat, vagyis a megszorítások hívei kerültek többségbe. Szerintük a racionális egyének tisztában vannak azzal, hogy az állami osztogatást előbb-utóbb kiadáscsökkentés és adóemelés fogja követni, ezért előrelátón nem növelik fogyasztásukat.
Három közgazdász, Antonio Acconcia, Giancarlo Corsetti és Saverio Simonelli rendhagyó módon közelíti meg a kérdést egy nemrég megjelent tanulmányban. Azt vizsgálják, hogy milyen hatással van a gazdasági növekedésre a maffia visszaszorítása érdekében bevezetett kiadás-stop. Az olasz törvények értelmében a szervezett bűnözéssel kapcsolatba hozott politikusok letartóztatása esetén automatikusan leállítják a politikus irányítása alatt álló város infrastrukturális beruházásait, hogy elejét vegyék a korrupciónak, amíg nem tisztázódik, hogy a maffia érintett-e az ügyben.
Az állami projektek felfüggesztése átlagosan 20 százalékos kiadáscsökkenéssel jár. A közgazdászok által vizsgált száz esetben a kormányzat által visszatartott minden 1 euró hatására rövidtávon 1,4, hosszútávon 2 euróval esett vissza az érintett régió gazdasági teljesítménye. Mindebből az következik, hogy az állam által elköltött összegek 1,4-2-szeres gazdasági multiplikátor hatást váltanak ki.
Az olasz kutatók mikroökonómiai felismerései nagyban összecsengenek egy másik makroökonómiai kutatással, amely szerint az EU-tagállamok állami ösztönzői átlagosan 1,5 százalékos multiplikátor hatást érhetnek el.
Strobeck mindazonáltal óvatosságra int, és nem javasolja, hogy a válság által sújtott kormányok gondolkodás nélkül költekezni kezdjenek. Az állami ösztönzők hatékonyságát ugyanis nagymértékben befolyásolja az adott ország gazdaságának nyitottsága. A nyitott gazdaságok esetében a költekezés nemcsak a nemzetgazdaságot élénkíti, hanem az import erősítésével a külföldi gazdaságokat is.
Ráadásul, teszi hozzá Strobeck egy másik tanulmányra utalva, az állami ösztönzés csupán ideig-óráig hatásos: rövid ideig képes élénkíteni a keresletet, hosszú távon viszont a költekezés miatt az állam adóemelésre kényszerül, ami viszont lassítja a gazdaságot. Ezért az állami kiadások növelése csak vészhelyzetben, a gazdasági összeomlás elkerülésére alkalmazható, s akkor is csupán ideiglenes megoldásként.