„A konzervatívok körében népszerű nézet, hogy a nők ’hatalomátvételt’ hajtottak végre a felsőoktatásban és a munkahelyeken, s a férfiakra nézve ez gyászos következményekkel járt” – kommentál a baloldali Dissent Magazinban Myriam Miedzian filozófus egy könyvet, amely már címében is azt taglalja, Miként változtatta fiúvá a férfiakat a nők felemelkedése. Szerzőjéről, a Metazinból is ismert Kay S. Hymowitzről pedig nem mulasztja el megjegyezni, hogy egy híres konzervatív kutatóközpont, a Manhattan Institute kutatója.

A könyv elsősorban a diplomás férfiakról állítja, hogy gyerekessé váltak. Fő tézise úgy hangzik, hogy mióta a „tudásalapú gazdaság” létezik, s mióta a nők a diplomások egyre nagyobb többségét alkotják, az egykor gyengébb nem immár képes eltartani magát. Ráadásul a tanulás és a karrier miatt egyre későbbre tolódik ki a házasságkötésük. A férfiak ezért nem abban a tudatban töltik fiatalkorukat, hogy hamarosan családfenntartóvá kell válniuk. Nem a jövőre fókuszálnak, hanem azonnali élvezetre törekszenek: ez voltaképp a gyermekkor meghosszabbítását jelenti.

Miedzian nem vonja kétségbe, hogy így van, de nem hiszi el, hogy mindezért a női hatalomátvétel a felelős. Maga Hymowitz is felsorol néhány további okot: a meghosszabbodó egyetemi tanulmányokat, és azt, hogy a mai fiatal férfiak a háború utáni nagy nemzedék, a hatvannyolcasok gyermekei, akik abban nevelkedtek, hogy mindent elérhetnek. Márpedig az álomállást nehéz és hosszadalmas megtalálni. De ott van a médiavilág és internetes szórakoztató ipar is, amely könnyű és felszínes élvezetekre csábít. A férfiak infantilizálódását Miedzian már csak azért sem hajlandó a női hatalomátvétel számlájára írni, mivelhogy megfigyelhető olyan országokban is, például Szaúd-Arábiában, Iránban és az Arab Emirátusokban, ahol igazán túlzás nőuralomról beszélni. A recenzens szerint gyümölcsözőbb lenne azzal foglalkozni, hogy az amerikai középiskolákban azoknak a fiúknak van tekintélyük, akik jó sportolók, a szorgalmas tanulókat pedig nőiesnek látják, és gúny tárgyává teszik.

Miedzian egyébként is erős túlzásnak tartja a női hatalomátvétel tézisét, mert a nők még mindig kevesebbet keresnek, a törvényhozás tagjainak csupán egyhatoda nő, s az anyák olyan munkahelyeken dolgoznak, ahol minden a gyerekneveléssel nem foglalkozó férfiak számára van tervezve. Arról nem is szólva, hogy a láthatatlan karrierakadály, a híres üvegplafon még mindig akadályozza, hogy a nők a vállalatirányítás legfelső szintjére kerüljenek.

Ráadásul még inkább a fiatal nők idomulnak a férfiakhoz, mint fordítva. Nem a férfiak törekszenek mély érzelmi viszonyra a szexuális kapcsolat előtt, hanem a nők veszik könnyedébben a nemi viszonyt. A férfiak a korábbinál kisebb erőfeszítéssel jutnak kielégüléshez, ami az infantilizálódást segíti elő, s egyben nehezen minősíthető női hatalomátvételnek. „A felnőttség előtti kor tehát csakugyan meghosszabbodik a férfiaknál, de azt nem sikerült bizonyítani, hogy a férfiakat a nők változtatnák fiúvá.”