„A politika nem játék” – figyelmeztet az amsterdami Trouw-ban Jan Dirk Snel. Azt írja, hogy bár szörnyű tetteiért egyedül Breivik felelős, a radikális jobboldallal egybecsengő nézeteket vall, s ez azért mégsem véletlen. Nem tekinthető egyszerűen egynek a sok vélemény közül azoké, akik a gyűlölet révén akarják megoldani a társadalom problémáit. „Kemény érveket kell szembeszegezni velük. Meg kell nekik mondani, hogy ne vezessék többé félre az embereket.”

Érdekes módon ezzel szinte szögesen ellentétes véleményt fogalmaz meg a Stratfor, a texasi Austinban székelő neves stratégiai kutatóintézet. Elemzői megállapítják, hogy számos európai országban nemcsak megerősödtek, hanem el is fogadtatták magukat a szélsőjobboldali pártok. Közben azonban felhagytak az antiszemitizmussal, és a bevándorlókban jelölték meg az etnikai célpontot. Csakhogy a társadalmi elismertetés kivívása közben élesen elhatárolódtak az erőszakos elemektől, így azok magukra maradtak. Valahogy úgy, ahogy egykor, a hetvenes években a kommunista radikálisok, akik nem tudták követni a hivatalos kommunista pártok mérsékelt fordulatát, és terroristává váltak. „A szélsőjobboldali retorika önmagában nem vezet terrorizmushoz” – állapítja meg a Stratfor. Az erőszakra hajló szélsőségesek azért forralhatnak harcias terveket, mert kívül rekedtek a nagy szervezeten, amely visszatartaná őket. „Nem lenne meglepő, ha Európa határain innen és túl más szélsőjobboldaliak is követnék az oslói példát.”

Michelle Goldberg amerikai publicista ezzel szemben éppen, hogy ideológiai tényezőt jelöl meg az oslói terrormerényletek okául. A Daily Beast honlapján azt írja, hogy Breiviket a nők iránti gyűlölet vezette, s ezt olyan elmélettel juttatta kifejezésre, amely nagyon is beleillik a radikális konzervatív jobboldal gondolkodásába. Igen tiszteletreméltó konzervatív elemzők, mint Mark Steyn, évek óta hangoztatják, hogy a feministák felelősek a hanyatló születésszámért, vagyis őmiattuk keletkezik az a vákuum, amelybe beözönlenek a bevándorlók. Ennek eredményeképp pedig olyan (iszlám) társadalom jön majd létre, amelyben a nők jogait súlyosan korlátozzák. Ezt az elméletet fejtegeti Breivik is az internetre feltett kiáltványában. Írásából kiderül azonban, hogy személyes szexuális problémái motiválják. Szülei elváltak, anyjáról azt írja, hogy nőuralmi szellemben nevelte őt, „és ez némileg elnőiesítette”. E bizarr írásra végig rányomja bélyegét az állítólagos elnőiesedéstől való félelem – írja Goldberg, s azt a következtetést vonja le, hogy Breivik az önálló modern nőket okolja önnön elszigeteltségéért, nem véletlen, hogy a dolgozat szerint a majdani Breivik-féle államban „visszaállítják a patriarchátust, és a nők ismét megtanulják majd, hol a helyük”. A biztonság kedvéért Goldberg kifejti, hogy az elmélet alapja téves, hiszen a születési arányszám korántsem ott alacsony, ahol a legnagyobb a haladás a nemi egyenjogúság terén, hanem éppen azokban a (dél-európai katolikus) országokban, ahol a legkevésbé gondoskodnak a dolgozó anyákról és gyermekeikről, s ahol tehát a nőnek gyakran választania kell a szakma és az anyaság között.

Mindezekkel a véleményekkel ellentétben London konzervatív polgármestere úgy véli, hogy fölösleges a zavart elméjű oslói gyilkos tetteiért az ideológiákat okolni. „Hagyjuk Anders Breivik gyermeteg ideológiáját! Ezt az embert csakis önmaga érdekelte” – írja a Telegraphban Boris Johnson, aki eredeti foglalkozására nézve publicista. Johnson megvető hangnemben ecseteli, hogy Breivik Marxot teszi felelőssé az egyenlősdiért, a multikulturalizmusért a feminizmusért és minden más, neki ellenszenves fejleményért. Ezek a primitív eszmefuttatások valóban rímelnek bizonyos jobboldali bloggerek bejegyzéseire, ahogy a dzsihádista terroristák is merítenek a szélsőséges iszlamisták szövegeiből. De Johnson szerint egyik esetben sem az ideológiákból következik a terror. „Időnként előkerül néhány ember, aki olyan gyönge, hogy úgy érzi, ölnie kell, mert így erősnek látszik… Ha most mindenféle társadalmi hátteret keresünk tettükhöz, csak a malmukra hajtjuk a vizet, mert ettől fontosnak érezhetik magukat, s végül is ez a céljuk, semmi más.”