„A kormány anyagi támogatásának köszönhetően Bronx számos negyedét sikerült felvirágoztatni. A hajléktalanok jelenléte azonban továbbra is komoly problémát jelentett. A városvezetés új stratégiája ezen is segíteni látszik. Az egyedülálló hajléktalanok száma 2005 óta 80 százalékkal csökkent” – olvassuk a New York Times beszámolóját.

Rudy Giuliani, New York egykori polgármestere úgy igyekezett kiszorítani a hajléktalanokat a városból, hogy megtiltotta a közterek életvitelszerű használatát. A rendőrök tucatjával tartóztatták le a tömegközlekedési eszközön alvó, az utcán kéregető hajléktalanokat. Bilincsben vitték el azokat a hajléktalanokat is, akik megtagadták, hogy szállóra menjenek.

Bár Giuliani előszeretettel hivatkozott az emberiességre, mondván, jót tesz a hajléktalanokkal, ha az utcáról a szállókba kényszerítik őket, liberális kritikusai szerint intézkedéseivel valójában a hajléktalanok elűzésére törekedett, nem pedig a probléma megoldására. Tény, hogy Giuliani három hónapban maximalizálta a hajléktalanszállók használatát, és jelentősen csökkentette a fedél nélküliekre fordítható közpénzeket.

Utódja, Michael Bloomberg folytatta a rendpárti hagyományt. 2007-ben felvetette, hogy be kellene vonni a polgárokat a szabálysértők elleni harcba. A hajléktalanokkal szemben is nagy port kavaró intézkedéseket hirdetett. Két éve azzal borzolta a kedélyeket, hogy a New Yorkot elhagyni hajlandó, rokonokhoz költöző hajléktalanoknak kifizette az útiköltséget – természetesen csak az odaútra. Bloomberg azzal érvelt, hogy a jegyvásárlás olcsóbb, mint a hajléktalanok ellátása.

Ugyanakkor humánusabb módszerekkel is próbálkozik, belátva, hogy fenyegetéssel nem lehet a hajléktalanokat a szállókba költöztetni. Sokan azért választják ugyanis az utcát, mert félnek az embertelen tömegszállásokon. A városvezetés ezért a korábbi, katonai barakkokra emlékeztető 200 ágyas menedékek helyett 40 ágyas szállókat nyitott. Egyúttal szociális munkásokat fogadott fel, akik a várost járva igyekeznek rávenni az utcán élőket az új menedékek használatára.

Amennyire a statisztikáknak hinni lehet, a program sikeres. Nemcsak Bronxban, de a többi városrészben is egyre kevesebben élnek az utcán.