„Azt állítom, hogy szemben az elterjedt vélekedéssel, a kilengések és megtorpanások ellenére hosszú távon csökken az erőszak. Ennek fényében pedig rehabilitálnunk kell a modernitás és a haladás gondolatát. Hálásnak kell lennünk a civilizáció intézményeiért és a felvilágosodásért, amely mindezt lehetővé tette” – foglalja össze Steven Pinker, a Harvard Egyetem pszichológusa a Természetünk jó angyalai, avagy miért csökken az erőszak című, október elején megjelent több mint 800 oldalas könyvét az Edge tudományos portálon.
A huszadik század borzalmainak eleven emléke miatt sokan gondolják, hogy az erőszak nemhogy csökken a civilizáció terjedésével és a modern technika fejlődésével, hanem épp ellenkezőleg, növekszik. A romantizáló jobb- és baloldalon egyaránt divatos a modern világ rémtetteit a modern individualizmus, a szekularizáció illetve a technikai racionalitás következményeként beállítani.
Pinker célja annak bizonyítása, hogy a modernitás előtti idők idealizálása megalapozatlan. Mint arról a Metazin is beszámolt, nem igaz ugyanis, hogy a háborús pusztítás csak az újkorban harapódzott el. Pinker statisztikák alapján állítja, hogy a világ össznépességéhez viszonyítva a huszadik század a világháborúk, a holokauszt, a sztálini és a maói terror ellenére az emberiség egyik legbékésebb időszaka volt. A második világháború népességarányosan nincs az emberiség tíz legpusztítóbb konfliktusa között.
Az erőszak visszaszorulása nem csak a háborús áldozatok arányának csökkenésével mérhető. Általában jellemző, hogy kevesebben halnak erőszakos halált, illetve az is, hogy az erőszak minden formájával szemben nő az elutasítás. A fejlett világban a gyerekek bántalmazása, a nőkkel szembeni erőszak és az állatkínzás is bűncselekménynek számít. Az állam eszközei is sokat finomodtak. A fejlett világ zömében eltörölték a halálbüntetést, a kínzást a nemzetközi jog is tiltja, és egyre humánusabbak és enyhébbek a büntetések.
Az állam előtti időket, vagyis a filozófusok által természeti állapotnak nevezett időszakot Thomas Hobbes „mindenki harca mindenki ellen” állapota uralta. Kormányzat nélkül mindenkinek magának kellett fellépnie a potenciális ellenségek ellen – márpedig potenciális ellenség volt szinte mindenki. Nem meglepő, hogy régészeti kutatások szerint az ekkoriban élt emberek 15 százaléka erőszakos halált halt. A brutálisnak tartott huszadik században már csak 3 százalék volt az arány, és a 21. század eddig eltelt évtizedében mindössze 0,03 százalék.
Az erőszak alkalmazásának állami monopóliuma tehát hatékony ellenszere az anarchiának és a vérontásnak. A központi hatalom megerősödésével és a jog uralmának megszilárdulásával a középkor óta csökkent az erőszak. A középkori Anglia lakóinak ötvenszer nagyobb esélyük volt, hogy gyilkosság áldozataivá váljanak, mint a mai Nagy-Britannia polgárainak. Ebben persze szerepe volt a kereskedelem elterjedésének is: a hosszú távon előnyös csere miatt ésszerűtlenné vált a fosztogatás és a hódítás.
Az ipari forradalom és a felvilágosodás humanizmusa újabb lökést adott az erőszak visszaszorításához. Pinker szerint az általános műveltség terjedésének köszönhetően az emberek kifinomultabbak, humánusabbak, meggondoltabbak és együttérzőbbek lettek. A tudatlanság felszámolásával és a tudományok fejlődésével a gyűlöletkeltő előítéletek felszámolásában is nagy előrelépés történt.
A második világháború óta eltelt 66 év különösen békésnek számít. A demokráciák számának növekedésével, a kereskedelem globalizációjával, a gyarmati birodalom felbomlásával, a nemzetközi emberi jogi normák elterjedésével és a nemzetközi szervezetek megerősödésével nemcsak az államok közötti katonai konfliktusok, de a polgárháborúk is ritkábbá váltak. És persze közben felgyorsult a műveltség terjedése is: évtizedenként három ponttal nő az emberek intelligenciahányadosa. A fegyveres konfliktusok ma leginkább a bukott és a gyenge államokban jellemzőek.
Bár az évszázados trendek óvatos optimizmusra adnak okot, Pinker elismeri, hogy nincs garancia az erőszak jövőbeli csökkenésére. Nagy kockázat, hogy az atomfegyverek terrorista kézre juthatnak, s hogy a klímaváltozás nyomában víz- és élelemhiány léphet fel.
Eddig azonban alaptalannak bizonyultak a modernitással szembeni romantikus vádak. Az idealizált rousseau-i természeti állapot sokkal brutálisabb és embertelenebb volt, mint a technikai fejlődés és a globális kereskedelem által uralt, varázstalanított modern világ – foglalja össze legfontosabb megállapításait Pinker.