„Korokon és földrajzi térségeken átívelő tény, hogy az emberek a magasabb vezetőket részesítik előnyben” – állapítja meg Gregg R. Murray texasi professzor és tanítványa, J. David Schmitz a Social Science Quarterlyben.

Amerikában a 222 év alatt, amióta elnököt választanak, az esetek 58 százalékában a magasabb jelölt győzött. Ez még nem lenne akkora különbség, hogy ne lehetne akár a véletlennek is tulajdonítani, de a kutatók hosszasan sorolják az ezzel egybecsengő adatokat a világ különféle tájairól, a fejlődés különféle fokain álló társadalmakból, továbbá a távoli és közeli múltból, egészen az ókori Hellászig visszamenőleg.

Ha pedig ennyire általános a jelenség, akkor talán nem kulturális okai vannak – állítják a kutatók, akik az evolúciós lélektanban vélik meglelni a magyarázatot. Ahogy a kígyóktól ma is ösztönösen irtózunk, vagy ahogy ma érdekeink ellenére is szeretjük a koleszterindús ételt, ugyanúgy egyéb vonzalmakat is tovább táplálhatunk, még akkor is, ha a mai világban egyiknek sincs különösebb jelentősége. Hogy a szerzők mire jutottak, azt elárulja már a tanulmány címe is: A barlanglakó-politika

Murray és Schmitz 467 amerikai és külföldi diákkal végzett két vizsgálatot különböző amerikai egyetemeken. Először azt kérték tőlük, rajzolják le az átlagpolgárt, aztán pedig, hogy az ideális vezetőt. A válaszolók csaknem kétharmada rajzolta nagyobbnak a vezetőt az átlagpolgárnál. Azután azt tudakolták a kutatók, hogy a diákok önmagukat mennyire tartják alkalmasnak vezetői posztra. Kiderült, hogy a testmagassággal együtt nőtt az önmagukat vezetésre alkalmasnak tartók aránya.

Barack Obama elnök vagy tizenöt centiméterrel magasabb 2008-as republikánus ellenfelénél, John McCainnél. Jövőre alighanem a vele azonos magasságú Rick Perryvel vagy Mitt Romneyval kell megmérkőznie. El sem tudjuk képzelni, hogyan lesznek képesek dönteni a mai barlanglakók.