„Sokan hiszik, hogy a kulturális értékek nem változnak meg hirtelen. Ez a felfogás gyakran előkerül, amikor arról van szó, hogy változniuk kellene a faji- és az olyan attitűdöknek, amelyek megakadályozzák az osztálykülönbségekkel kapcsolatos előítéletek, illetve a velük járó gazdasági hátrányok felszámolását. Valójában azonban egyáltalán nem olyan ritka a kulturális átalakulás, mint ahogyan gondolják” – olvassuk a Jobban élünk, avagy miért sikeres a globális fejlődés, és hogyan lehet tovább javítani a világ helyzetén című könyv szerzője, Charles Kenny közgazdász írását a Foreign Policy hasábjain.

Számos kutatás bizonyítja, hogy a civilizációs fok akár évszázadokon keresztül hatással lehet egy társadalom jövőjére. Az írástudók aránya és a demokratikus intézmények jelenléte a 19. században szoros összefüggésben áll az adott állam mai gazdasági fejlettségével – állítja egy felmérés. Egy másik kutatás korrelációt mutatott ki a gyarmatosítás előtti törzsi kultúrák politikai szervezettsége és az adott régió jelenbeli gazdasági viszonyai között. Két német tudós pedig nemrég azt állította egy tanulmányában, hogy a 14. századi zsidóüldözések egykori területei a 20. században is a nácizmus melegágyának számítottak.

Nemrég a Metazin is beszámolt egy kutatásról, amely a Habsburg Birodalomnak a társadalmi bizalomra gyakorolt, máig kimutatható hatását tárgyalta. Újabban Francis Fukuyama is a kultúra fejlődésével magyarázza a gazdasági prosperitást és a politikai stabilitást. Egy szintén friss kutatás pedig a domináns vallás és az eladósodottság viszonyát tárgyalja. Sascha Becker, a Warwicki Egyetem közgazdásza Max Weber a protestáns etikára vonatkozó gondolatait felelevenítve arra mutat rá, hogy a gazdasági válság és az eladósodottság Európában elsősorban a déli, hagyományosan katolikus államokat sújtja.

Kenny szerint a fenti példákból azonban korántsem következik, hogy a társadalmi szokások megváltozása mindig lassú és nehéz folyamat.

A társadalmi értékek gyors átalakulása meglehetősen gyakori a fejlődő országokban. A szegény és a közepesen fejlett államokban egy évtized alatt 42 százalékról 50-re nőtt a középiskolába járó nők aránya. Az átlagos gyerekszám negyven év alatt megfeleződött a fejlődő országokban: az 1970-es 5,4-ről 2,7-re csökkent.

Az előítélek tekintetében sem ritka a gyors átalakulás. Az indiai érinthetetlenek kasztja továbbra is hátrányos helyzetű, ám felmérések szerint az előítéletek csökkenő tendenciát mutatnak, aminek következtében az érinthetetleneknek immár van esélyük rá, hogy feljebb kapaszkodjanak a társadalmi ranglétrán.

A gyors változás a fejlett világban sem ritka. Az Egyesült Államokban alig hét év alatt egyharmadról több mint ötven százalékra nőtt az azonos neműek házasságát támogatók aránya.

Az előítéletek visszaszorulása nemcsak a hátrányosan megkülönböztetett kisebbségek számára jó hír, hanem a többség számára is – jegyzi meg Kenny. A társadalom nyitottabbá és toleránsabbá válása ugyanis fontos tényezője a gazdasági növekedésnek és a jólét elterjedésének. A kirekesztés enyhülésével a korábban mellőzött csoportok is a nemzetgazdaság aktív részeseivé válhatnak. Az előítéletek visszaszorulásával nő az iskolázottság és csökken a nyomor, ami pedig a bűncselekmények számának csökkenését idézi elő.