„A hitelezők úgy hiszik, hogy ha mindenki megtakarítana, akkor nem lenne adósság és nem lenne válság. Ez azonban tévedés. Mivel a marslakókkal nem kereskedhetünk, a hitelezők és az adósok közös hajóban ülnek” – írja Martin Wolf, a Financial Times elemzője.

A gazdasági válságért a súlyosan eladósodott európai államokat, mindenekelőtt Görögországot, Olaszországot és Portugáliát szokták hibáztatni. A sajtóban egyre gyakrabban kerülnek elő a dél-európai országok lusta, tétlen és henyélő polgáraival kapcsolatos sztereotípiák.

Kétségtelen, hogy a nyakló nélküli eladósodás nem bölcs dolog. A kialakult helyzetért azonban a hitelezőket – Kínát, Németországot és Japánt – is súlyos felelősség terheli, véli Wolf. Semmilyen erkölcsi alapjuk nincs az eladósodottság következményeiről prédikálni, hiszen ők maguk adták felelőtlenül a rendkívül alacsony kamatozású hiteleket, abban a reményben, hogy azok serkentik a fogyasztást, és vele a hitelezők exportját. Valójában saját versenyképességük erősítése miatt adtak kölcsön reménybeli kuncsaftjaiknak.

A kormányok persze gátat szabhattak volna az egyre kockázatosabb hitelkihelyezésnek. Ezt az exportra termelő, és erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező vállalatok aligha hagyták volna szó nélkül, ráadásul a kereslet visszaesése a gazdaság lassulásához és a munkahelyek számának csökkenéséhez vezetett volna. Ha nincs nyakló nélküli eladósodás, a hitelezők lényegesen kevésbé növekedtek volna az elmúlt évtizedekben. A válság kirobbanása előtt ezért hunytak szemet a költségvetési fegyelmezetlenség fölött. Görögországnak még a költségvetési adatok nyilvánvaló hamisítását is elnézték.

Wolf szerint a válság megfékezéséhez a hitelezőknek el kell ismerniük saját felelősségüket, és be kell látniuk, hogy ők sem folytathatják a korábbi gazdaságpolitikát. Az eladósodott országoknak össze kell húzniuk magukat, a hitelezők pedig nem halmozhatnak fel további megtakarításokat.

Sőt, mint arra Simon Heffer konzervatív publicista rámutat a Daily Mail hasábjain, a németeknek választaniuk kell: vagy hagyják az eurózónát felbomlani, vagy tudomásul veszik, hogy az eladósodott tagállamok megmentése csak a közös pénz, és vele a német megtakarítások elinflálásával lehetséges.