„A gyűlölet élvezetének hódolni természetes hajlamunk, ezért tudják oly könnyen hasznát venni a népek urai. Szeretetre viszont csak olyan különcök szólítanak, akiknek megvan az a viszolyogtató szokásuk, hogy leprásokkal csókolózzanak” – írja l’Espressóbeli rovatában Umberto Eco.

A Magyarországon is elismert író és szemiotikus, A rózsa neve című világsikerű regény szerzője abból indul ki, hogy téves a gyűlöletet és a szeretetet egymás szimmetrikus ellentétének tekinteni. Mint a fenti idézetben látható, ő maga is szembeállítja a kettőt, de nemcsak ellentétes érzelmi tartalmuk alapján, hanem azért is, mert a természetük különbözik.

„A szerelem elszigetel” – állapítja meg. A szerelmes férfi senkit sem szeret úgy, mint egyetlen szerelmét, és egyáltalán nem kívánja, hogy az illető mást is úgy szeressen, mint őt. Igaz, itt nem a szeretetről van szó, hanem egy speciális esetről, a szerelemről (ámbár olaszul a kettőt ugyanaz a szó jelöli). De az anya már szeretetet táplál gyermekei iránt, és ebben a viszonyban is érvényesül a kizárólagosság. Az anyának fáj, ha gyermeke mást is úgy szeret, mint őt („anya csak egy van”), és ő maga sem szeret mást úgy, mint a gyermekeit. „A szeretet tehát önző, birtokolni vágyó, szelektív” – szögezi le Eco.

Igaz, a szeretet bibliai parancsa arra szólít fel, hogy szeressük felebarátunkat (mind a hatmilliárdot – írja Eco a tárgy szempontjából elhanyagolható tévedésből, mert hiszen már hétmilliárd ember él a Földön). Valójában azonban ez a parancs azt kívánja meg tőlünk, hogy ne gyűlöljünk senkit „s nem azt várja el, hogy egy ismeretlen eszkimót ugyanúgy szeressünk, mint édesapánkat”. A szeretet tehát válogat.

A gyűlölet viszont nem. Amikor Eco a fasizmus idején iskolába járt, azt tanították neki, hogy Anglia minden fiát gyűlölnie kell. A rádióban a híres fasiszta kommentátor rendszeresen ezzel a mottóval zárta szózatát: „Százszor átkozza meg Isten Angliát.” De ma is előszeretettel igyekeznek hasonló érzelmeket kelteni a diktatúrák, a populisták és a vallási fundamentalizmusok. „Mert az ellenség gyűlölete egyesíti a népet, és mindenkit ugyanazzal a hévvel tüzel.” A szerelem – tér vissza az eredeti gondolathoz az író – kevés ember iránti melegséget kelt a szívben, a gyűlölet viszont sok millió ember szívében gyújt lángot milliók, egész nemzetek, etnikumok, vallások ellen.

„Az olasz rasszista minden albánt, románt, cigányt gyűlöl. Bossi (az Északi Liga vezére) minden dél-olaszt. Berlusconi volt miniszterelnök minden bírót és minden kommunistát (még azokat is, akik nem kommunisták).”