„Henry Ford II bemutatja Walter Reuther szakszervezeti vezérnek az új üzemcsarnokot, ahol robotok szerelik össze az autót. – Kíváncsi vagyok, Walter, hogy szeded majd be ezektől a szakszervezeti tagdíjat. – Reuther válasza: – Én meg arra vagyok kíváncsi, Henry, hogy fogod nekik eladni az autóidat” – olvasunk egy régi anekdotát az Economist Los Angeles-i tudósításában.
A történet arra világít rá, hogy a termelékenység növekedése addig nem okoz bajt, amíg legalább ugyanolyan arányban nem támad új fogyasztói kereslet a termékek iránt. A gyártó szempontjából ez a fő kérdés. A munkavállaló szempontjából már másképp fest a dolog: a hirtelen technológiaváltás azonnali válsághelyzetet idéz elő. A legendás gépromboló mozgalom nem tévedett, amikor a szövőgépekben látta a fő ellenséget. Társadalmi léptékben azonban a gépesítés nemhogy csökkentette volna a munkaalkalmak számát, s nemhogy nyomorba döntötte volna a munkásságot, de korábban elképzelhetetlen életszínvonal-emelkedést eredményezett. Ahogy az Economist írja, az elmúlt jó másfél évszázad tapasztalata szerint képtelenség a gondolat, hogy a termelési hatékonyság emelkedése automatikusan növeli a munkanélküliséget.
Manapság azonban egyre többeket riaszt a távlat, hogy a legújabb informatikai technológia igen jól képzett embereket is kiszorít a munkaerőpiacról. Mint a Metazin is beszámolt róla, 2011 tavaszán a szakirodalomban még az a remény volt uralkodó, hogy az új technika sokakat feleslegessé tesz, ám üzemeltetése és fejlesztése más területeken munkahelyeket teremt.
Csakhogy Amerikában a lassan elinduló növekedés ellenére a munkanélküliség makacsul tartja a válságszintet, és az Economist elemzése szerint belátható időn belül nincs rá remény, hogy a gazdaság pótolni tudja az elmúlt három év során elveszett, több mint tizenkétmillió munkahelyet.
Valószínű, hogy a mostani technológiai változások más következményekkel járnak, mint a korábbiak. Amikor a gépesítés kiszorította a mezőgazdasági népesség túlnyomó többségét, új, jobban fizető munkahelyek keletkeztek a városokban. Amikor a gyárak gépesítése felgyorsult, új szakmák keletkeztek a gépek gyártásával és üzemeltetésével kapcsolatban. Most túl gyors az új technika kiszorító hatása.
Martin Ford kaliforniai programozó-vállalkozó számításai szerint a termelékenység exponenciális görbe mentén emelkedik, a fogyasztás viszont lineáris mintát követ. Amíg a technológiai fejlődés az exponenciális görbe lapos szakaszában volt, a fogyasztás lépést tartott vele. De újabban a görbe befordult a meredek szakaszba, ezért a fogyasztás elmarad tőle. Ebből következik, hogy a fejlődés nem képes megfelelő ütemben új álláshelyeket teremteni. Ford ötvenmillió álláshelyet lát, amelynek feladatát számítógépek is elláthatnák.
Az Economist igyekszik pozitív végkicsengést adni cikkének, például azzal érvel, hogy az Apple milyen sikeresen tud világméretű keresletet teremteni termékeihez. De végül is úgy látja, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott emberek tömegeinek kell majd átállniuk más életmódra.
Ezen kívül még reménykedhetünk abban is, hogy a jövőben az a bizonyos görbe lefordul az exponenciális pályáról.