„Ezért is olyan nehéz dolog erkölcsösnek lenni: nagy feladat mindenben a középet eltalálni” – idéz Arisztotelész Nikomakhoszi Etikájából a Guernica Magazinban Lex Paulson, aki Barack Obama kampánystábjának volt tagja, majd törvény-előkészítéssel foglalkozott a törvényhozás demokrata párti képviselőit segítve, most pedig Párizsban a Sorbonne-on filozófiából készül tudományos fokozatot szerezni.

Amerikában a két párt képtelen megállapodni a szükséges költségvetési deficit fájdalmas, de szükséges csökkentésében, mert mindketten ragaszkodnak tarthatatlan szélsőséges nézeteikhez: a demokraták a jóléti programokhoz nem engednek nyúlni, a republikánusok pedig az adóemelést nem tudnák elviselni. Ma a törvényhozásban a kompromisszum szó árulást jelent, de Paulson szerint ideje lenne ehelyett arany középútnak nevezni. Ami persze nem az erény szinonimája. Arisztotelész szerint ugyanis a középút nem a bűn ellentéte, hanem két bűnös véglet közötti optimum.

A nagy görög ezt nem úgy képzelte, hogy az optimum pontosan egyenlő távolságra van a két véglettől, hanem az volt a véleménye, hogy a két véglet egyike általában súlyosabb hiba a másiknál. A demokrata párti Paulson szerint ma Amerikában ez azt jelenti, hogy ha a jóléti kiadásokat és ezzel a fogyasztást erőteljesen csökkentik, az nagyobb károkat okoz hosszabb távon, mint ha a munkaadókat kérik fel, hogy többet vállaljanak a terhekből, s ezzel mentsék meg a köztársaságot.

Arisztotelész önismeretre is int, és azt ajánlja, hogy messze kerüljük el korábbi hibáinkat. Ez a mai világban már csak azért sem könnyű, mert működik az úgynevezett szűrőbuborék. Mint a Metazinban is olvasható volt, ez a kifejezés Eli Pariser hasonló című könyvéből származik, amely azt fejtegeti, hogy az internet a mai embert egyfajta buborékba zárja, amelynek fala csak az ő nézeteivel harmonizáló információkat engedi be, a többit kiszűri. Paulson azt ajánlja a mai döntéshozóknak, hogy próbáljanak a buborékon kívülről is tájékozódni, mert ily módon képessé válhatnak rá, hogy felismerjék hibáikat, s ne ismételjék meg őket minduntalan.

Ajánlatos példát venni Arisztotelészről abban is, ahogy feltérképezte, milyen kormányzati megoldásokat vehetnek át egymástól a görög városállamok. Nem kell Amerikának mindent felfedeznie, vannak jó megoldások másutt is: például Európa kevesebbet költ egészségügyre, lakói mégis egészségesebbek.

Igen ám, de Arisztotelész arra is figyelmeztet, hogy nem elég tudni, mi az igazságos, a jó és az erkölcsös megoldás: ettől még nem leszünk képesek megvalósítani azt. Ebből Paulson azt a következtetést vonja le, hogy ha a mai politikusokban nincs annyi megalopszücheia, vagyis nagylelkűség, hogy tartós kompromisszumot kössenek egymással, akkor Amerikának új vezetők után kell néznie.