„A pénzügyi aggodalmak közepette sok szó esik az Európával szembeni befektetői bizalom visszaállításának szükségességéről. Valójában ennél is fontosabb lenne a fiatal nemzedékek bizalmának visszanyerése. Olybá tűnik azonban, hogy ez nem különösebben érdekli az európai vezetőket” – írja Anders Lindberg, az Aftonbladet svéd baloldali napilapban.

A cikk apropója a brit Munkáspárthoz közeli Demos agytröszt kutatói által készített A digitális populizmus új arcai című tanulmány. A felmérés készítői 11 nyugat-európai országban vizsgálták az egyre erősödő radikális szélsőjobboldali pártok híveit.

A kutatás szerint a szélsőjobboldal híveinek kétharmada férfi, és többségük (63 százalék) 30 évesnél fiatalabb. A nyugati radikálisok támogatói elsősorban nem gazdasági megfontolások miatt fordultak a szélsőjobbhoz, hanem mert félnek a nemzeti identitás elvesztésétől és elutasítják az iszlám bevándorlókat. Jellemző rájuk, hogy bizalmatlanok a demokratikus politikai intézményekkel szemben, és ellenzik a szerintük a nemzeti identitást romboló EU-integrációt. A nyugat-európai radikális jobboldal hívei (csakúgy, mint a kelet-európaiak) az átlagnál nagyobb arányban tartják elfogadhatónak az erőszak politikai alkalmazását.

A szerzők az internetezési szokásokat vizsgálva arra jutottak, hogy a radikálisok sokkal jobban kihasználják az online média lehetőségeit, mint a mérsékelt pártok. Bár a szélsőséges pártoknak kevés tagjuk van, szimpatizánsaikat könnyen elérik – és alkalomadtán mozgósítják is – az internet, mindenekelőtt a közösségi oldalak segítségével. A felmérés szerint az aktívan internetező radikális hívek az offline közéletben is aktívabbak: nagyobb arányban vesznek részt demonstrációkon és a választási hajlandóságuk is magasabb.

„Azt gondolhatnánk, hogy Európa elég tapasztalatot szerzett már a háborúról és a népirtásról, ezért immúnis a nacionalizmussal szemben. Úgy tűnik, nem ez a helyzet” – értékeli Lindberg a felmérést.

A stockholmi elemző elsősorban az európai politikai és gazdasági elitet teszi felelőssé. Azokat, akik az egyensúlyteremtést és a kiadáscsökkentést bármi áron meg akarják valósítani. Hogy ez mivel jár, azt a görögök már megtapasztalhatták: négyszázezer ember elvesztette az állását, a görögök negyede a létminimum alatt él.

„Tankönyvi példáját láthatjuk annak, hogyan kell olyan szociális katasztrófát előidézni, amely előcsalogatja a radikális szélsőségeseket.”