„A nemzeti kultúra mindenki számára elérhető társadalmi tőke. Olyan viselkedésmodellek tárháza, amelyekből az egyenlőtlen érvényesülési lehetőségeket biztosító szubkultúrák tagjai is meríthetnek. Ha a nemzeti kultúra értékét veszti, akkor azok járnak legrosszabbul, akiket a maguk szubkultúrája a legkevésbé segíti az előmenetelben” – írja Paul Collier oxfordi közgazdászprofesszor a konzervatív brit Standpoint magazinban.

A londoni zavargások óta sok szó esik a fekete és a bevándorló fiatalok integrációs problémáiról. Collier szerint azonban ennél is súlyosabb gondot jelent a fehér munkásosztály elzüllése. A neves közgazdász statisztikákat idéz, amelyek szerint a munkásosztálybeli fehér brit fiatalok iskolai teljesítménye jelentősen elmarad a fekete bőrűekétől és a bangladesi származásúakétól. Egyre nő az olyan fehér családok száma, ahol több nemzedék tagjai élnek kizárólag segélyből.

A jelenség nem pusztán a gyenge iskolai oktatás eredménye. „Az elmúlt ötven évben Angliában kétfrontos osztályharc folyt: gazdasági és kulturális. A gazdasági osztályharcban a középosztály győzött. A nyolcvanas évek óta egyre kevesebb a fizikai alkalmazott, jelentősen nőtt a bevándorlók száma, miközben a szociális háló – a munkanélküli segély és az állami nyugdíj – az egyik leggyengébb lett Európában. Az angol középosztály sokat nyert az olcsó munkaerővel és az alacsony adókkal. A kulturális háborút azonban a munkásosztály nyerte” – írja Collier.

Fél évszázada a BBC volt az egyetlen televíziós csatorna. Az állami irányítás alatt álló adó a középosztály értékeit és világnézetét – a tisztelet, a család, a munka és a kitartás erényeit – terjesztette. A kereskedelmi adók megjelenésével mindez már a múlté. A szegényebb rétegek semmit sem kapnak a hagyományos brit erényekből, helyette viszont annál több celebet, szappanoperát, sportot és valóságshow-t. Ezek azonban csak társadalmi szempontból káros szerepmodelleket kínálnak.

A nemzeti értékek visszaszorulásában Collier szerint jelentős szerepe volt a kulturális sokszínűség elismerését a zászlajára tűző multikulturalizmus ideológiájának is, amelynek eredményeképpen a nemzeti kultúra megerősítése sokak szemében intoleráns nacionalizmussal ér fel.

A középosztálybeliek számára nem jelent túl nagy megrázkódtatást a bulvárosodás és a nemzeti kultúra kiszorulása a médiából, hiszen a polgári értékrend elemeit televízió nélkül is át tudják adni a következő nemzedékeknek. A munkásosztálybelieknek és a bevándorlóknak azonban esélyük sincs a nemzeti kultúra átvételére. Egyebek között a munkakultúra és az öngondoskodás alapelveinek elsajátítására sem, ami pedig jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági válsághoz – utal Collier a Nobel-díjas George Akerlof kutatásaira.

Collier követendő ellenpéldaként Franciaországot és Ausztráliát ajánlja. Franciaországban a közmédia, Ausztráliában pedig a bevándorlás szigorú szabályozását dicséri. Ellentétben Angliával, ezen országok régóta fontosnak tartják a nemzeti kultúra fenntartását.