„A fejlett országok központi jegybankjai számára egyre inkább elfogadottá válnak a nem szokványos módszerek” – olvassuk az Economist vezércikkét.
A londoni gazdasági hetilap statisztikái szerint az amerikai jegybank szerepét betöltő FED, az Európai Központi Bank, a japán és a brit jegybankkal egyetemben évek óta alacsonyan tartja az alapkamatot, és jelentősen növeli kintlévőségeit. A jegybankok egyre nagyobb előszeretettel nyúlnak a mennyiségi könnyítés, más néven a pénznyomtatás eszközéhez, miután a fiskális politika gazdaságélénkítési eszközei nem bizonyulnak hatékonynak. A jegybankok olcsó hitelezéssel és kötvényvásárlással igyekeznek pénzt pumpálni a gazdaságba.
Az Economist Japán példáján szemlélteti, hogy a jegybank milyen fontos gazdasági és politikai szereplővé válhat. A japán jegybank 1999 óta nulla és fél százalék között tartja az alapkamatot, és vállalati kötvényeket vesz, sőt ingatlanalapokba fektet. A tavalyi földrengés és atomkatasztrófa után pedig célzott hitelezéssel segítette az újjáépítést.
Ilyen messzire a nyugati jegybankok valószínűleg nem merészkednek, ám nyilvánvaló, hogy egyre inkább aktív részt vállalnak a gazdaság élénkítésében – jegyzi meg az Economist. Még a függetlenségét fennhangon hirdető Európai Központi Bank is óriási összegeket pumpált az eurozóna bankszektorába, abban a reményben, hogy így elkerülheti a közvetlen államkötvény-vásárlást. A brit jegybank és a FED épp ellenkezőleg jár el, ám a lényeg itt is ugyanaz: a jegybank államkötvényt vesz, hogy aztán a kormány hitelezzen a bedőléstől fenyegetett kereskedelmi bankoknak és nagyvállalatoknak. Az amerikai FED és a brit jegybank arra is ígéretet tett, hogy még évekig alacsonyan tartja az alapkamatot, amitől a hosszú távú kölcsönök kamatainak csökkenését és a hitelezési kedv erősödését remélik.
Hozzátehetnénk, hogy a Svájci Nemzeti Bank szinte számolatlanul vásárolta a külföldi devizát, amikor a túlzott frankerősödés a nemzetgazdaság versenyképességét kezdte fenyegetni. Argentína már évek óta az alacsony jegybanki kamattal és az infláció szándékos elengedésével igyekszik felpezsdíteni a termelést.
Az Economist szerint igencsak kétséges a jegybanki beavatkozás sikere. A két alapvető probléma, az államadósság és a romló versenyképesség ugyanis ilyen eszközökkel nem orvosolható. A jegybankok csupán átmenetileg képesek enyhíteni a válságtüneteket, ráadásul a pénzmennyiség növekedése válságos időkben, amikor a termelés nehezen nő, elszabadíthatja az inflációt.
A jegybank szerepvállalásával kapcsolatos populista félelmek is egyre erősebbek, legalábbis Amerikában – jegyzi meg a kérdés kapcsán Simon Johnson, az MIT közgazdász professzora, aki korábban az IMF vezető elemzője volt. Ron Paul texasi kongresszusi képviselő, a republikánus elnökjelölési verseny pillanatnyilag harmadik helyezettje egyszerűen bezáratná a jegybank szerepét játszó FED-et, hogy így akadályozza meg a szövetségi állam túlköltekezését. Johnson szerint Paul a kormány gazdasági szerepvállalása elleni tiltakozáshullámot igyekszik meglovagolni. Bár Európában ilyen radikális megoldás még nem vetődött fel, Johnson szerint a németek többsége hasonló álláspontot képviselve ellenzi, hogy az Európai Központi Bank kötvényeket vásároljon a bajban lévő államoktól.
Van olyan vélemény is, amely szerint a jegybank szerepvállalása körüli vita az egész kapitalista rendszer működésére döntő hatással lesz. „A gazdasági rendszer jövője múlik azon, hogy milyen lesz a jegybank szerepe” – írja a jegybankvitákat összegezve Kaspar Surber, a svájci Wochenzeitung kolumnistája.