„2011 utolsó két hetében számos szellemi alkotás keveredett plágiumgyanúba, egyebek között kémregények és politikai karikatúrák is. Az elkövetkező években minden bizonnyal még gyakoribbá válnak a plagizálással és a szerzői jogok megsértésével kapcsolatos polémiák” – olvassuk a Salon webmagazinban.

Mint arról a Metazin is beszámolt, az internet terjedésével és a digitalizálás népszerűvé válásával egyre könnyebb leleplezni az írott szövegek plagizálását. Az esetek egy részében azonban még így is nehéz megállapítani, hogy mi számít jogszerűtlen és etikátlan felhasználásnak. A Salon magazin ezért tekintélyes jogászokhoz, írókhoz és szerkesztőkhöz fordult útmutatásért.

Alan Brown és Tim Perfect pszichológia professzorok arra hívják fel a figyelmet, hogy sokszor akaratlanul vesszük át mások gondolatait. Pszichológiai kísérletek igazolják, hogy gyakran olvasunk vagy hallunk valami érdekes és eredeti gondolatot, ám idővel elfelejtjük, hogy nem saját ötletünkről van szó. Az ilyen esetekben utólag is nehéz megítélni, hogy mennyiben tekinthető egy általános ötlet felhasználása jogtalannak vagy etikátlannak.

Különösen bonyolult a helyzet a nem szöveges szellemi alkotások esetében – figyelmeztet John Cole karikaturista. A grafikusok előszeretettel alkalmaznak közismert témákat. Egyáltalán nem meglepő és egyedi, ha két karikaturistának egy hír kapcsán ugyanaz az allegória jut eszébe – például a süllyedő Titanickal illusztrálja a csőddel fenyegetett államot. A zenei alkotások és a filmek tekintetében hasonló a helyzet.

A divat világában még ennél is bonyolultabb. A szabásmintákat ugyanis nem védi szerzői jog. Johanna Blakley, a kortárs divat szakértője szerint ez így is van rendjén: a másolás és az adaptáció korlátozása megölné a divattervezésben a kreativitást.

De még az írott szövegekkel kapcsolatban sem mindig nyilvánvaló, hogy hol ér véget a fair use elveivel összhangban lévő felhasználás, és hol kezdődik a szerzői jogok megsértése, különösen az elektronikus médiában – véli Emily Bell újságíró.

A szépirodalom is határterületnek számít – teszi hozzá Jeremy Duns író. Egy regénnyel kapcsolatban csak a teljesen nyilvánvaló, szinte szó szerinti hosszabb szövegek átvételét lehet kétséget kizáróan bizonyítani.

A tudomány területén azonban sokkal szigorúbb szabályok érvényesek. Az akadémiai életben nem elég lábjegyzetben megadni a pontos forrásokat, hanem arra is ügyelni kell, hogy idézőjelet használjunk, amennyiben szó szerint veszünk át szövegrészeket – utal Duns Stephen Ambrose esetére. A tekintélyes történész maga is elismerte, hogy plágiumvétséget követett el, amikor – pontos forrásmegjelölés mellett – nem átfogalmazva adta vissza a hivatkozott szerző gondolatait, hanem mondatrészeket vett át idézőjel nélkül.

Az internet persze nemcsak a plagizátorok leleplezésében segít. Számtalan olyan oldal érhető el, amelynek segítségével a tudományos művek szerzői ellenőrizhetik munkájukat, hogy még véletlenül se merüljön fel utólag az egyetemi életben megbocsáthatatlan bűnnek számító csalás vádja. A legújabb szoftverek ráadásul nem csak az adott nyelven született munkákkal vetik össze a szöveget, hanem a hasonló témában született idegen nyelvű szakirodalommal is.