A politikusok az egész világon médiasztárrá válnak, egy német kancellár azonban ma is ad arra, hogy kulturálisan komolyan vegyék.

Schrödernek egész irodalmi udvartartása van. „Az intelligencia egy része – írja a magát Németország egyetlen, nagyközönségnek szóló baloldali folyóiratának nevező Konkret – azon keresztül határozza meg magát, hogy ki vesz részt a kancellár vörösboros fogadásain. Ők máris elveszettnek érzik magukat, bár még nem siránkoznak. De nem kell sokáig várni a gyászjelentésre, mely ország-világ tudtára adja, hogy szellem és hatalom barátkozása szomorú véget ért.”

A Spiegel júniusban felröppentette a hírt, hogy a kancellár író barátai, Günter Grass, Martin Walser, Christa Wolf és Peter Rühmkorf menteni próbálják a menthetőt, és belevetik magukat a választási kampányba. Aztán a lap az érintettek tiltakozására cáfolni volt kénytelen. Néhány nappal ezelőtt Grass mégis összetrombitált egy szerény irodalmi segédcsapatot. Ő az egyetlen ”nagy öreg” a csapatban, és a fiatalok sem tolonganak, hogy beálljanak a zászló alá.

Helmut Kohlnak nincsenek különösebb kulturális ambíciói. Egyszer-egyszer azért ő is meglátogatta az agg Ernst Jüngert, bár a rossz nyelvek szerint csak meg akarta nézni, él-e még. A mostani kereszténydemokrata kancellárjelölt pedig nagy Wagner-rajongó.

Az egész német sajtó beszámolt róla, hogy Angela Merkel megjelent a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. A Die Zeitnak adott interjújában kedvenc operáit is felhasználta arra, hogy üzenjen a választóknak.

Merkel: Nagy hatással volt rám a Nibelung gyűrűje, mert világosan kiderül belőle, hogy ami az elején elromlik, abból már nem sül ki semmi jó.

Zeit: Nem tartják meg a Rajna kincsét.

Merkel: Pontosan. Ahhoz, hogy valami jól menjen, kezdettől fogva jól kell csinálni.

Ha Merkelt kancellárrá választják, bizonyára hozzá is eljárnak majd az írók. Vagy a zenészek.