Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A karizma szavatossága

2012. január 25.

A politikai sikert sokan a karizmatikus személyiségjegyek egyenes következményének tekintik. A harvardi politológus szerint azonban a karizma inkább csak a választók vágyainak kivetülése, és az elhúzódó válság nem kedvez a karizmatikusnak hitt politikusoknak.

A karizma leginkább csak utólag, az elmúlása után azonosítható. Ahogy a kínai mondás tartja, olyan, mint az égi felhatalmazás, amelyből az uralkodók hatalmát eredeztették, és amelynek elvesztése a vezérek bukásához vezetett” – írja Joseph Nye harvardi politológus a Project Syndicate-en a közelgő amerikai elnökválasztás kapcsán.

Obama győzelmét, mint korábban annyi más sikeres politikusét, karizmatikus személyiségével magyarázták. A baj csak az, hogy valójában nem tudjuk meghatározni, hogy mi is a karizma. Köznapi értelemben olyan személyes varázsnak tekintjük, amely képes lelkes támogatást és egyetértést kiváltani a követőkből.

De hogy pontosan miért sorakoznak fel a követők egy politikus mögött, azt még a tudósok sem képesek pontosan meghatározni. A karizma nem mérhető. Sőt, gyakran még utólag sem lehet megmondani, hogy egy-egy politikus mivel tudott hihetetlen népszerűségre és támogatottságra szert tenni. Mint arról a Metazin is beszámolt, kutatások szerint a jóképű politikusok esélyesebbek a győzelemre, illetve az objektív módon nem mérhető személyes varázs minden választási ígéretnél hatékonyabb a szimpátia elnyerésében.

Mindez azonban nem jelenti, hogy a karizma nem fakulhat meg – állítja Nye. Valójában ugyanis annak a politikusnak tulajdonítunk karizmát, akiben hinni akarunk. Az pedig, hogy miben szeretnénk hinni, nagyban függ nemcsak személyes beállítottságunktól, hanem a környezettől is. Obama négy éve jelentős részben annak köszönhette a személyes varázsát, hogy a választónak elege volt az iraki háborút elindító Bush elnökből és a republikánusokból. Különösen sokat javított Obama vonzerején a választás előtt néhány hónappal kitört gazdasági válság, amely fokozta a változást ígérő demokrata jelölt melletti szimpátiát.

A körülmények változásával azonban a karizma is könnyen elillanhat – figyelmeztet az amerikai politológus. Churchillt 1939-ben még senki nem tartotta karizmatikus politikusnak, ám a német háborús mozgósítás miatt 1940-ben már nagy tömegek sorakoztak fel mögötte. És bár Anglia győzött a háborúban, 1945-ben Churchill elvesztette a választást.

Obama kilátásait is jelentősen rontja, hogy négy év kormányzás után már aligha kampányolhat hitelesen a változás ígéretével. Ráadásul Amerika kilátásai nem lettek jobbak, hiszen nem sikerült megfékezni a gazdasági válságot. De a mostani választások legalább eldönthetik, hogy mennyire erős Obama karizmája – véli Nye.