„Nem szívesen ismerjük el, hogy a nyugati világ, a nyugati offshore bankok és adóparadicsomok bűnrészesei a keleti és a déli korrupciónak. Mi látjuk el az oligarchákat és a diktátorokat ügyvéddel, pénzügyi tanácsadóval, műkincskereskedővel és inasokkal. Elkényeztetjük feleségeiket és még a gyerekeiket is mi oktatjuk” – írja Anne Applebaum a Foreign Policyben a Londonban zajló Abramovics–Berezovszkij per ítélethirdetése kapcsán.

A közismert Kelet-Európa szakértő és publicista képmutatónak tartja a fejlett államokat, amiért korrupcióellenes harcra buzdítják a fejlődő országokat, miközben területüket előszeretettel bocsátják a harmadik világbeli diktátorok és oligarchák rendelkezésére. Angliában például senki sem kérdezi, milyen forrásból származik az ott élő Abramovics és Berezovszkij vagyona. Ben Ali tunéziai diktátor Párizsban, az Alpokban és a Côte d'Azurön vásárolt rezidenciáin látta vendégül előkelő francia ismerőseit. Szaif Kadhafi a neves London School of Economics hallgatója volt, ráadásul David Heldnek, a demokráciaelmélet egyik legismertebb tudósának közreműködésével írta doktori disszertációját arról, hogy a civil társadalom milyen szerepet játszik a globális kormányzás demokratizálásában. (Az már csak hab a tortán, hogy mint a líbiai forradalom közben kiderült, a katonaságot a civilek ellen vezérlő diktátorfi a disszertációja egy részét plagizálta, és az is, hogy másfél millió angol fonttal támogatta a londoni egyetemet.)

Miközben a Nyugat konferenciákat tart az átláthatóságról és szervezetek tucatjait hozza létre a fejlődő országokban tapasztalható korrupció letörésére, elnézi, hogy a diktátorok Nyugatra mentsék a pénzüket – írja Applebaum. Mint ahogyan az ellen sem emel szót, hogy a fejlődő országok vállalatai zavartalanul üzletelnek a népüket sanyargató zsarnokokkal. Sőt, mint arról a Metazin többször is beszámolt, a segélyszervezetek sem kellően körültekintőek, így előfordulhat, hogy a nyugati humanitárius támogatások is az elnyomó rezsimeket erősítik.

A Nyugat képmutatása önmagában is aggályos, de hosszú távon a demokratikus országokat is veszélyezteti – figyelmeztet Applebaum. Mint ahogyan azt a 2011. szeptember 11-i terrortámadások megmutatták, a Nyugat által megtűrt „külföldi kleptokraták” és kormányaik ugyanis terrorista szervezeteket is pénzelhetnek, amelyek aztán Nyugaton robbantgatnak.