„Hogyan érthetjük meg azokat a tudományos elméleteket, amelyek meghaladják felfogóképességünket? Alighanem át kell alakítanunk a tudományos megértéssel kapcsolatos elvárásainkat” – olvassuk David Weinberger filozófus Túl bonyolult ahhoz, hogy megértsük című könyvének részletét az Atlantic magazinban.

Az elmúlt évtizedek technikai fejlődése jelentősen átalakította a tudományos kutatás természetét. Egyre olcsóbban tudunk egyre több megfigyelési adatot rögzíteni. Az olcsó digitális adathordozóknak és az internet elterjedésének köszönhetően pedig bárki könnyen hozzáfér a rengeteg méréshez. Bárki letöltheti például a Proteome Commons közel 13 terabájtos fehérje-adatbázisát. Vagy a Sloan Digital Sky Survey 230 milliárd égitestről készített információgyűjteményét. Vagy a különböző genetikai adatbázisokat, amelyek még ezeknél is több adatot tartalmaznak.

A számítógép abban is segíti a tudósokat, hogy a tengernyi adat között összefüggéseket állapítsanak meg, és tudományos modelleket állítsanak fel. Csakhogy ezek a számítógépes modellek által felállított tudományos magyarázatok olyan bonyolultak, hogy már maguk a tudósok sem értik őket – véli Weinberger. A korábbi korok felfedezői még a homlokukra csaptak, amikor rájöttek valamire, aminek segítségével megértették a tények összefüggéseit. Például amikor rájöttek, hogy miért veszít a súlyából a vízbe merített test, vagy miért elliptikus a naprendszer bolygóinak pályája. Amikor azonban a számítógépes modell segítségével megtudjuk, hogy a vészkijárat áteresztőképessége nő, ha az ajtó elé oszlopokat építenek, elmarad a heuréka-érzés. Hiába tettünk szert hasznos praktikus ismeretre, mégsem tudjuk felfogni a jelenség hátterében álló összefüggéseket, mert a magyarázat túl bonyolult.

Weinberger érveléséből az következik, hogy az új tudományos ismeretekhez úgy viszonyulunk majd, mint az ősember a maga tapasztalati tudásához. Az ősember anyagszerkezeti ismeretek hiányában is pattintott kőbaltát, és a gravitáció megértése nélkül is tudta, hogy nem ajánlatos a lábára ejtenie.