„Putyin nyert, de lehet, hogy utoljára. A jövőt a világra nyitott és a Kreml korrupt politikája által elidegenített középosztály írhatja” – írja a Washington Postban Condoleeza Rice volt amerikai külügyminiszter, aki jelenleg a Hoover Intézet professzora.

Rice még diákkorában, a nyolcvanas években járt a Szovjetunióban, így saját szemével tapasztalhatta meg, milyen az igazi diktatúra. A putyini rezsim más módszerekkel dolgozik, írja Rice. Igaz ugyan, hogy jelentősen korlátozza a sajtószabadságot, felszámolja a bíróságok függetlenségét és manipulálja a választásokat, ám a putyini autoritárius kormányzás mégsem hasonlítható a szovjet típusú elnyomáshoz. Elsősorban azért nem, mert Oroszország nem elszigetelt: egyre erősebb a külföldi médiát követő középosztály, amelynek tagjai közül sokan tanultak vagy dolgoztak Nyugaton.

A jómódúak ugyan még mindig csak a társadalom kis szeletét adják, ám politikai befolyásuk máris számottevő. A középosztály pedig a jogbiztonság és a kiszámíthatóság mellett tiszteletet is követel magának: egyre nehezebben tűri a hazugságokat és a korrupciót.

Rice szerint a következő évek nagy kérdése, hogy a középosztály képes lesz-e rákényszeríteni az akaratát a Kremlre, és sikerül-e a demokráciát és az átláthatóságot erősítő reformokat kierőszakolnia. Ehhez mindenekelőtt hiteles programra és vezetőre lenne szükség, hogy az orosz nép szélesebb rétegeinek támogatását is elnyerhessék.

A tét óriási, véli Rice: ha a nyugatos középosztálynak nem sikerül maga mögé állítania a Putyinból kiábrándulókat, akkor a nacionalisták vagy a kommunisták erősödhetnek meg.