Az 1989-es elnökválasztáson Luiz Inácio Lula da Silva vereséget szenvedett a jobboldali Fernando Collor de Mellóval szemben. Az új elnök azt ígérte: Úgy fogom kormányozni Brazíliát, hogy azzal "felháborítom a jobboldalt és ámulatba ejtem a baloldalt".

Lula akkor még nem tudhatta - mondja Idelber Avelar, az Egyesült Államokban tanító brazil irodalom-professzor -, hogy tizenkét évvel később, amikor ő veszi át a kormányrudat, épp az ellenkezőjét fogja csinálni, "ámulatba ejti a jobboldalt, amely félt tőle, és felháborítja baloldali támogatóit".

Két baloldal Latin Amerikában című cikkében Jorge Castaneda, a volt mexikói külügyminiszter, jelenlegi elnökjelölt átfogó képet rajzol a politikai fejleményekről. A kilencvenes évek a gazdasági reformjai gyenge, néhol katasztrofális eredménnyel jártak. Ez baloldali visszahatást váltott ki.

Azok a vezetők és pártok, amelyek szocialista és progresszív hagyományokra támaszkodnak - Lagos és a chilei Szocialista Párt, Lula és a brazil Munkáspárt, valamint Vázquez Uruguayban - pragmatikus, mérsékelt és realisztikus vonalat követnek. Politikájuk feltűnően hasonlít az elődeikéhez. Az olyan populista és nacionalista hátterű baloldali vezetők viszont, mint a venezuelai Chávez és az argentin Kirchner, kevésbé fogékonyak a modernizáció kihívásaira.