„Minden sikeres szülő tudja, legyen szó akár rendrakásról, akár fogmosásról, a kívánatos magatartás elérhető, ha játékot csinálunk belőle. Nem meglepő, hogy az elv felnőttek esetében is működik, ugyanis ők is szeretnek játszani” – írja Richard H. Thaler, a Chicagói Egyetem magatartáspszichológusa a New York Timesban.

Közhely, hogy a társadalmi együttélés fontos feltétele a normák betartása. A kormányok gyakran a szigor erejével próbálnak fellépni a mindennapokat megkeserítő normaszegőkkel szemben, ám ez a szabadságjogok csorbulásával fenyeget. Ráadásul nem állíthatunk minden sarokra rendőrt, hogy a pitiáner szabálysértéseket is megakadályozzuk. Alternatív megoldásként felvetődik az önkéntes állampolgárok bevetése. De – mint arról a Metazin is beszámolt –, az önkéntes feljelentők, a közrendvédelmi paparazzók és a civil gerillák fellépése sokszor csak fokozza az indulatokat. 

Thaler olyan próbálkozásokról számol be, amelyek erőszakmentesen igyekeznek az állampolgárokat a normák betartására bírni. Sokkal hatékonyabb ugyanis büntetés helyett játékos módon ösztönözni az embereket. A svédországi Volkswagen gyár például azzal serkentette dolgozóit a lift használata helyett a lépcsőzésre, hogy olyan lépcsőfokokat épített be, amelyek hangot adnak ki. A lépcsőhasználat a játékos fejlesztés hatására kétharmadával nőtt.

Tajvan fővárosa, Tajpej hasonló megközelítést alkalmaz: a kutyájuk piszkát feltakarító gazdiknak tombolaszelvényeket adnak, amelyekkel kisebb aranyrögöket lehet nyerni. Kínában pedig úgy próbálják erősíteni a számlaadási kedvet, hogy az éttermi számlák egyben kaparós sorsjegyek is – így a vendégnek érdekében áll számlát kérni. London egyes városrészei vásárlási kedvezményekkel serkentik a lakosokat a szelektív hulladékgyűjtésre, amelynek hatására harmadával nőtt a szelektálás.

„A tanulság nyilvánvaló. Ha a kormány jó állampolgárokat szeretne, akkor játékkal kell ösztönöznie őket” – vonja le a következtetést a viselkedéspszichológus.