„Európa vezetői abból indulnak ki, hogy az IMF-nek segítenie kell az eurózónán, vagyis a világ köteles mentőövet dobni az euró-tagországoknak” – írja Sim Tilford, az uniós reformokat sürgető Centre for European Reform agytröszt vezető elemzője a Project Syndicate-en.

Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió identitászavarban szenved – véli Tilford. Vezetői önálló gazdasági egységnek, kvázi-föderációnak tekintik. Előszeretettel hasonlítgatják gazdasági teljesítményét, eladósodottságát az Egyesült Államokhoz vagy Kínához, két szuverén államhoz.

Amikor viszont a bajba jutott, és a fizetésképtelenség által fenyegetett tagállamok megmentése kerül szóba, hirtelen mintha a monetáris unió csak afféle formaság lenne, és a tagok szuverén gazdaságként működnének: az eurózóna elvárja a világtól, hogy az IMF-en keresztül kedvezményes hitelekkel segítse a bajba jutott tagállamokat. Mintha a dél-európai országok problémái valamilyen természeti csapásból vagy spekulációból erednének, nem pedig az európai együttműködés strukturális hibáiból.

Az IMF-hitelekért viszont már közösen lobbiznak az eurózóna tagállamai. Azzal érvelnek, hogy az eurózóna összeomlása globális gazdasági katasztrófához vezetne. Vagyis zsarolással hárítják át a világra a dél-európai államok megmentéséhez szükséges költségeket. Holott egy valamire való monetáris unió esetében természetes lenne, hogy a fejlettebb régiók támogatják az elmaradottabbakat.

Tilford ezért azt javasolja, hogy az IMF hagyja magára az eurózónát, és ne hitelezze a csődtől fenyegetett tagállamokat. Az eurózóna kormányai pedig döntsék el, egységes pénzügyi övezetet alkotnak-e, s akkor még több pénzt kell áldozniuk a monetáris unió fenntartására, vagy különálló országok-e, s akkor bele kell törődniük, hogy a pénzügyi unió a mai formájában nem működőképes.