„Ellentétben az európai államok többségével, amelyek jelentős hitelfelvételbe fogtak a gazdasági válság hatására, Anders Borg svéd pénzügyminiszter az állami szerepvállalás csökkentését tekintette legfőbb céljának” – olvassuk Fraser Nelsonnak, a Spectator konzervatív brit hetilap publicistájának cikkét.

Fraser leplezetlen irigységgel számol be róla, hogy a svéd gazdaság a válság ellenére évi 3 százalékkal nő, amivel jelenleg Európa legdinamikusabb nemzetgazdasága. A svéd költségvetés egyensúlyban, sőt, némi többlettel zár. Anders Borg  nem véletlenül vezeti a Financial Times sikeres európai pénzügyminiszterekről készült listáját. Fraser szerint ugyanis elsősorban az ő állhatosságának eredménye, hogy a svéd konzervatív kormány a közgazdászok hadának, sőt, az IMF-nek az ajánlásaival szembeszállva nem a klasszikus megszorításokkal, hanem  adó- és kiadáscsökkentéssel  válaszolt a gazdasági válságra. Borg nem hisz a keynesiánus ösztönzőkben, vagyis abban, hogy válság idején pénzt kell pumpálni a gazdaságba, mert szerinte ez csak a munkanélküliség növeléséhez és a termelékenység visszaeséséhez vezet. Borg inkább adócsökkentéssel igyekszik fokozni a vállalkozási kedvet, amely aztán majd új munkahelyeket és növekedést eredményez.

Fraser azonban a sorok között utal rá, hogy a svéd modell nem alkalmazható bárhol. Hiszen Svédország – ellentétben Európa államainak többségével – nem adósodott el a gazdasági válságot megelőző évtizedek során. Ami pedig az adócsökkentést illeti, az állami újraelosztás GDP-arányos mértéke Svédországban még most is közel 45 százalék, vagyis jóval magasabb az európai átlagnál.