„A tény április 18-án hunyt el: az internettel és a blogokkal folytatott hosszú hírverseny-háború nyomán” – siratja a tényszerűséget Rex Huppke, a Chicago Tribune publicistája.

Huppke nekrológja felidézi, hogy a tény az antik görög filozófiában született, és hosszú élete során egyre inkább a tudományos gondolkodás és a politikai közélet meghatározó részévé vált. Fénykorában olyan tekintélyes volt, hogy minden magára adó politikus és újságíró meghajolt előtte. Az elmúlt évtizedekben azonban halványulni kezdett becsülete. Az egymással szemben álló politikai erők egyre kevésbé tisztelik – helyette a vélemények segítségével igyekeztek sikert elérni. A politikában egyre inkább a pártos vélekedések vették át a helyét. Olyannyira, hogy ma már sokan a széles körben elfogadott véleményt tekintik ténynek, és erre alapozzák politikai ítéleteiket.

A tény hosszan tartó betegségben hunyt el, véli Huppke. Egészsége súlyosan megromlott Clinton amerikai elnök szexbotrányakor. Állapota tovább romlott George W. Bush elnökségének, és mindenekelőtt a tömegpusztító fegyverek okán indított iraki háború következtében. Barack Obamának az amerikai állampolgársággal kapcsolatos álláspontja is megviselte, a republikánus előválasztási kampány során pedig egyenesen kórházi ápolásra szorult, miután Michele Bachmann keresztény-konzervatív politikus kijelentette, hogy a humán papillomavírus elleni oltás szellemi fogyatékossá tehet, és Mitt Romney a Ku-Klux-Klan korábbi jelszavával kampányolt. A végső csapást Allen West republikánus politikus mérte rá, amikor kijelentette, hogy 81 képviselőtársa kommunista.

A sajtó beszámolt róla, hogy sokan halálhíre után is látni vélték, ezért elképzelhető, hogy mégis él. Szakértők szerint azonban ez is csak annak az egyértelmű jele, hogy a tény halott, és helyét a mendemonda vette át az amerikai társadalomban.

A tényt három testvére gyászolja – a szóbeszéd, a burkolt célozgatás és a nyomatékos kijelentés.