„Ma az amerikai bankok haszonkulcsa alacsonyabb, mint amennyiért tőkéhez jutnak” – állapítja meg a londoni Economist annak kapcsán, hogy május elsején a Foglaljuk el a Wall Streetet mozgalom tagjai bankszékházak előtt tartottak tiltakozó felvonulást.  

Mindjárt hozzáteszi azonban, hogy az Egyesült Államok bankjai még szerencsésnek mondhatják magukat, mert európai társaik náluk is alacsonyabb profitrátával dolgoznak. Olyannyira, hogy ma még az alacsony kamatlábak ellenére is sokkal kifizetődőbb bankbetétet nyitni, mint bankrészvényt vásárolni.

Az antikapitalista aktivisták szemében nincs abban semmi rossz, ha a bankoknak rosszul megy, annál több okuk van viszont aggodalomra a kormányoknak, a háztartásoknak, és ahogy az Economist fogalmaz, mindenkinek, akinek agy van a fejében. Hiszen, ha a bankok nem tudnak tőkevonzó nyereséget produkálni, akkor tőke nélkül maradnak, következésképp sem a háztartások, sem a vállalkozások nem jutnak hitelhez.

A bankárok az új szabályozókat okolják bajukért, és nem is vitás, hogy a hatóságok alaposan megnehezítették a bankok dolgát. Például felemelték a kötelező tőketartalékot, vagyis csökkentették a kihelyezhető tőkearányt, és így az egységnyi tőkével elérhető nyereséget. Az Economist elismeri, hogy az új szabályozók gyakran fölöslegesek, máskor túl bürokratikusak, márpedig a bankok tönkretétele az államnak sem lehet érdeke, kivéve azt az egyetlen esetet, ha végső célja a bankok államosítása.

Csakhogy a hagyományosan piacpárti hetilap szerint a bankok költségszerkezetében bőven van tartalék. A nagy profitok időszakában, amikor 20-25 százalékos volt a haszonkulcs, két kézzel osztogatták alkalmazottaiknak a magas fizetéseket, és hatalmas tőkebefektetési részlegeket hoztak létre. Most a fizetések csökkentésével és a nagy kockázatú befektetési tevékenység visszafogásával kellene próbálkozniuk. Talán rá is fanyalodnak, ha rájönnek, hogy a siránkozás nem elegendő.