„Az európai válság már nem csak gazdasági és pénzügyi természetű. A modern demokrácia alapja, a politikai párt is veszélyben van” − írja Dirk Schümer, a konzervatív jobboldali Frankfurter Allgemeine Zeitung kolumnistája.
A demokratikus pártrendszer lényege az volt, hogy a pártok valamilyen ideológiai víziót és értékeket képviseltek − véli Schümer. A gazdasági válság hatására azonban a választók egyre inkább csak saját anyagi érdeküket tartják szem előtt, és arra szavaznak, aki a legtöbbet ígéri.
Az elmúlt hónapok európai kormányváltásainak tanulsága az, hogy kizárólag olyan párt nyerhet választást, amely azt ígéri, hogy bármi áron megóvja a jóléti államot. Valójában persze minden választó tisztában van vele, hogy a jóléti állam nem tartható fenn abban a formában, ahogyan az elmúlt évtizedekben működött, hiszen ez eladósodáshoz vezet, ám senki sem hajlandó engedni a maga jólétéből.
Ez a magatartás különösen jellemző a nyugdíjasokra és az állami alkalmazottakra. Márpedig ez a két réteg eléggé népes ahhoz, hogy bármilyen strukturális reformot megakadályozzon − írja Schümer. „A szolidaritás és az integráció elvein alapuló politikai intézményrendszer populisták és zsarolók vetélkedésének színterévé degradálódott.” A baloldal is lemondott a társadalmi egyenlőség és igazságosság víziójáról, és helyette az állami alkalmazottak, a középosztályok és a nyugdíjasok előjogainak fenntartására építi programját, lemondva a fiatalok, a munkanélküliek, az alulképzettek és a bevándorlók felzárkóztatásáról.
Persze a középpártok által elhagyott rétegek, egyebek között a fiatalok maguk is a paternalista álláspontot képviselik − teszi hozzá a német konzervatív publicista. A radikális jobb- és baloldal Európa-szerte nagytőke-ellenességbe és idegengyűlöletbe csomagolja a szociális demagógiát. Az egyre népszerűbb, szintén populista kalózpártok ingyenes letöltést és mindenkinek alanyi jogon járó minimáljövedelmet ígérnek. De még az alternatív zöldek is az állami foglalkoztatás növelését ígérik. Persze ők sem mondják meg, miből fizetik majd az állami alkalmazottakat.
Mivel a jóléti rendszer fenntarthatatlan, a politikai reform pedig lehetetlen, fenyegető közelségbe került a teljes politikai szétesés és az állam kormányozhatatlansága − figyelmeztet Schümer. Ahhoz, hogy elkerüljük az összeomlást, mindenekelőtt a választói mentalitásnak kellene megváltoznia − jegyzi meg, s nem teszi hozzá, hogy persze az változik a legnehezebben.